„Nos, Bajnai úr bejelentkezett. Nem túl látványosan, de észrevehetően. Az általa menedzselt alapítvány adott közzé elemzést arról, hogy a »demokratikus ellenzék« hogyan is győzhetné le a Fideszt 2014-ben. Kiket rejt a hangzatos elnevezés? Nos, már maga a szó is a rendszerváltás előtti romantikus időket idézi, amikor Magyar Bálint szamizdatozott, Demszky pedig kiprovokált egy-egy rendőrpofont, hogy bekerüljön az aznap esti BBC híradóba,. Nyers Rezsőék és a többi liberális meg vitte ki az infókat a kormánypárt üléseiről, és együtt álmodatk egy világról, ahol mindenféle Kádár Jánosok nem akadályozzák az ő gazdagodásukat. De szép is volt! Mindenki együtt!
A »demokratikus ellenzék« hallatán melegség tölti el azok szívét, akik így szépen együtt, Horn elvtárs kormányzásával eladtak minden mozgathatót a külföldieknek. S, persze közben felépültek a kis villácskák, magánbirodalmak, sőt alapítványok. Nem is demokrata, akinek nincs valami kedves kis pénzmosodája, mit is mondok, akinek nincs alapítványa.
Na, szóval Gordon bátyánk alapítványa feltette a kérdést a »demokratikus ellenzéknek«: fiúk, le kéne győzni a Fideszt! A tanulmányból az is kiderül, hogy a címzett az MSZP, aztán a DK és az LMP. A Munkáspártot ne is tessék keresni! Ezek a finom urak soga nem tekintették a Munkáspártot demokratikusnak. A 2002-es választások után, amikor a Munkáspárt nem kis segítséget adott Kovács László MSZP-jének, Puch László a Munkáspárt egyik vezetőjének elég közérthetően fogalmazta meg viszonyukat: egyetlen vágyunk, hogy mielőbb kipusztuljatok! Semmi gond! Legalább tudjuk, hogy a tőkés pártok mind egyformák, az egyik kutya, a másik eb, legfeljebb farkas, de semmi esetre sem bárány. (...)
Már 2010-ben is felmerült, hogy Bajnai csináljon egy új pártot. A pesti pletykák szerint sokan áldoztak volna erre pár százmillió dollárt, sékelt, sőt talán eurót is. Akkor azonban a németek, akiknek van némi tapasztalatuk az utolsó pillanatban bevetett csodafegyver haszontalan voltáról, úgy gondolták: jöjjön inkább a Fidesz! Bajnai maga sem hitt a csodafegyverben, s persze nem akart kockáztatni az MSZP és az SZDSZ kedvéért.”