„Nem a legnagyobb eredmény szerzi a legnagyobb örömöt” – megszólalt Milák volt edzője
Virth Balázs azt is elárulta, kivel szeretett a legjobban együtt dolgozni.
Úgy gondoltam, hogy ha már aranyat nyerünk, akkor csak nem lesz hadjárat ellenem, mint régebben volt. Tévedtem. Interjú.
„A londoni olimpián úszhatott a dicsőségben, mert nemcsak a 200 mell nagy favoritja, Gyurta Dániel, hanem a csoportjával együtt készülő, a tíz kilométeren versenyző Risztov Éva is olimpiai bajnok lett. Egy hete azonban nem kapott állami kitüntetést, pedig csak a női kajakosokat felkészítő Csipes Ferencnek lett több tanítványa aranyérmes. Kárpótolná, ha cserében az év edzője lenne az év végén?
Á, ott én esélytelen vagyok. Dani veretlen 2009 óta, nyert két világbajnokságot, két Európa-bajnokságot, de egyszer sem választottak meg. Mit várhatnék ezek után? Világcsúccsal kevés magyar nyert eddig olimpiát, de nem hiszem, hogy nekem osztanának lapot. Nem kishitűség, realitás ez. Bántott kicsit, hogy meghívtak a nagy kitüntetési ünnepségre a Parlamentbe, de engem nem szólítottak. Pár nappal utána hallottam az indoklást, két éve már kaptam egy magas kitüntetést. Kérem szépen, három éve kaptam, amikor világbajnok lett Dani, amikor a három európai egyike volt, aki vb-t nyert. Ő viszont most egy szinttel feljebb léphetett a kitüntetési rangsorban. Én nem. Ilyen a sorsom.
Gyurta mindvégig kiemelte, mennyire ragaszkodik önhöz. Most mégis felmerülhet az komolyan, hogy elválnak egymástól? Hogy érintette ez a keddi újságcikk?
Ezeket a pletykákat nem én gerjesztem, én is csak olvasom. Úgy gondoltam, hogy ha már aranyat nyerünk, akkor csak nem lesz hadjárat ellenem, mint régebben volt. Tévedtem. Hiba volt feltételezni, hogy egyszer már csak szimplán örülünk a sikereknek. Nem így történt. Mondjuk még kint voltam Londonban, amikor megjelent: ha 201 méteres a mellúszás, akkor Dani veszít. Aczél Endre mintha nem örült volna a sikerének. Az ilyen illetlenség, irigység érthetetlen. Eddig az volt a baj, hogy egy századdal nyert a római vb-n, most az lett a baj, hogy vezetett, és a végére megőrzött egy keveset az előnyéből. De könyörgöm, van még egy olyan ország, amelyikben egy aranyat kell magyarázni? Nálunk ez van. Ezt az úszásnemet elég régóta 200 méterre írják ki, nem 201 méterre. Miért kell hangolni a szurkolókat? Nekem, szakmai szemmel természetes, hogy mást mutat ez a teljesítmény. Annak megvan az oka, hogy a hajrában visszaesik valaki. De ettől még nyert. Egy szurkolónak természetesen hatalmas a katarzisa, amikor 195 méternél még negyedik, de elsőként mégiscsak ő érinti a falat. Szakmailag ilyen nincs. Erre, pár centis győzelemre nem lehet felkészíteni, ez a szerencse. De most nem egy századdal, hanem világcsúccsal nyert. Az mintha azt jelentené, hogy létezhetett bármilyen szuperdressz is a világon, azt az időt, azt a technikai fejlődést is képes volt legyőzni Dani a tehetségével, a kisugárzásával, nem utolsósorban az odaadásával. Ez pedig önmagáért beszélt. A kérdésre visszatérve, remélem, folytathatom vele, mert ennél többet nem érhettünk volna el, amennyit elértünk. És ki tudja, mi van még előttünk? A világcsúcsot is vissza lehet szerezni. Remélem, hogy ez csak egy félreértelmezhető cikk volt. Ha erősebb az ellenszél, megerősítem a lábam, jobban előredőlök, hogy talpon maradjak, de közben haladjak is.”