Egy korszak lezárult

„A X. Kezes-Lábos egyben az utolsó lesz. Meg lehet unni egy ilyen népszerű fesztivál szervezését, vagy a körülmények alakultak így?

Nem arról van szó, hogy meguntuk a rendezvényeinket vagy valami nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Minden évben értékeljük viszont az adott eseményt és 1,5-2 éve felismertük, hogy bár jó döntéseket hoztunk, amikor a rendezvény kereteit lefektettük, mégis elhelyeztünk egy-egy aknát, amit nehéz kikerülni. 54 000 négyzetkilométeren rendezzük meg a fesztivált, ekkora területen senki nem csinál hasonlót, gyakorlatilag az egész falut érinti. Ezzel együtt jár, hogy nagy kihívást jelent és a 40-50 fő kolléga, valamint a 300 fős rendezői csapat ellenére is egyre nehezebben tartható fenn.

10 év alatt a világ is sokat változott, ezért most azt próbáljuk megoldani, hogy ne egy 50-70 ezer fős zsibvásárt, vagy búcsút tartsunk, hanem megőrizzük azt a hangulatot, ahogyan indultunk 10 éve és a borra koncentráljunk. Nem kell feladnunk, amit eddig elértünk, de logikus döntés, hogy egy új brandet kell építenünk. Az első sikeres Pincefesztivált és Kezes-Lábos után rögtön jött az ötlet, hogy terjesszük el az ország összes borvidékén ezt a koncepciót, de nem akartunk egy ilyen franchise-ban gondolkozni. Hiszen éppen a helyszín a lényeg, ezért is az elmúlt 10 év hagyományait tovább örökítve most felhozzuk a bort és a vendégeket a méltó helyére; a szőlőhegyre, az Újhegyre. Az 5000 hektár helyett 5-10 hektárra koncentrálunk majd – ez tűnik a logikus fejlődési iránynak a következő 5-10 évre. Vagyis fizikailag szűkebb térben, de időben kiterjesztve – évi 4 alkalommal, minden évszakban rendezünk majd Pikniket.

A Pincefesztivál és a Kezes Lábos tömegeket vonzott ide. Mit hoz majd az új koncepció Etyeknek?

A fesztivállal annak idején egy követ dobtunk a vízbe, Etyeket mára mindenki ismeri. Most utoljára egy igazán nagyot szeretnénk bulizni, de a jövőben ennél még többet szeretnénk. Éppen ezért egy Piknik 3-4 napos lesz és minden évszak adottságait ki fogjuk használni. Katalizátorként a következő években még azt is szeretném elérni, hogy fesztiválok és piknik nélkül is üzemszerűen működjön a hely. Ahogy Új-Zélandon kivonulnak egy kosárral a kirándulók, mi is azt szeretnénk, hogy a helyi őstermelők, például a zöldségesek, vagy a Halmi pince házi süteménye és szörpje önmagában is vonzó célpont legyen. Ehhez az utat rendbe kell tenni, a közműveket le kell vinni a föld alá, szükség van egy kávézóra, egy pékségre, egy pálinkásra, egy sajtosra, hogy egy valódi gasztro sétány szülessen majd meg.”