A Google keresésője sem nem demokratikus, sem nem semleges

„A Google már nem kereső, mert már régen nem csak keres. Szűri az eredményeket, amelyeket megmutat. A Google tulajdonképpen egy katalógus, és ezt talán őszintén meg kellene mondania. Mert mit is ígér egy kereső? Nem mást, mint hogy leképezi, melyek azok a találatok, amelyek meglehetősen nagyszámú felhasználó számára relevánsak. Vagyis a tömeg tudását hasznosítja, hogy rangsort állítson fel. Azt kísérli meg, hogy a kereső kérdéseket relevancia szerint rendezett találati listával válaszolja meg. A keresőprogramok tehát a valóságot akarják a lehető legjobban visszaadni. A Google is ezt állítja magáról: vagyis hogy a Google nem tehet a keresési eredményekért semmit, egyszerűen a valóságot mutatja. Amikor a keresett kifejezés beírásakor automatikusan kiegészülő keresési fogalmak listája megjelenik, az is a felhasználók keresési fogalmait tükrözi vissza. A megjelenő fogalmak számos objektív tényező (mint pl. a megadott fogalmak népszerűsége) meghatározott algoritmus szerint előállított eredménye. A Google ezeket a fogalmakat nem maga ajánlja, hanem azokat már a Google felhasználói korábban bepötyögték. (...)

Egy jogi dokumentumban, amelyet egy amerikai jogász készített a Google megbízásából, az áll, hogy a keresési eredményeket, amelyek kiválasztás vagy algoritmus révén születnek, egyéni, szerkesztői döntések határozzák meg. Az algoritmusokat pedig a Google szakemberei programozzák le. A Google is érdekeinek megfelelően egyszer a szubjektív kiválasztásra, másszor pedig az objektív algoritmusokra hivatkozik. A „guglit” sokan használják, és szeretik is. Mindenestre jó, ha tudjuk, nem egyedül a felhasználók klikkelésétől függ, hogy mely weboldalak tartalmaira vezetnek el bennünket a keresők. A Google a felhasználó számára átláthatatlan kritériumok alapján határozza meg, mit láthatunk és találunk a neten.”