Itt rinyálunk, hogy tőlünk elvándorolnak az ambiciózus, tehetséges emberek, erre valaki hozzánk jön – és utólag kiderül, hogy az sincs rendben.
„Ki a ráknak azt a zsinórmentés ollóját árulta volna el ez a kivételes képességű kajakos azzal, hogy ahányszor korábban a tiszteletére a himnuszt játszották számtalan, a magyarságát hivatásszerűen űző illető verhette a mellét, hogy nincs nálunk különb a földkerekén? Ja, hogy most már majd ez nem így lesz, akkor az visszamenőleg is nemlétezővé teszi az önfeledt győzelmi mámort, azt, hogy végre a nemzeti büszkeségtől lehetett megrészegülni? (Amúgy anno éppen a turbomagyarok Lacizták bőszen a Vasile Miriuta nevű honosított román focistát – addig, amíg ment neki. Aztán csak szőröstalpú lett szegény, megint.)
Volt, aki legalább némi cinizmussal azt hajtogatta, hogy nem kell ebből nagy ügyet csinálni, mert Janics nem az országnak, hanem magának nyerte az aranyakat. Nyilván a megátalkodott individualizmusa miatt. Hát pontosan: páratlan tehetsége révén, s az embertelen mennyiségű munka eredményeként elsősorban a maga dicsőségére lett sokszoros aranyérmes. Csak mindez egyszerűen elválaszthatatlan attól a szereptől, amelyet a világ civilizációjában a sportversenyek – és legkivált az olimpiák – betöltenek. Az azért elég közhely, hogy a nagy világversenyek nemzetek közötti vetélkedők, bizonyos értelemben a háborúk szimbolikus »pótlékai«, s a győzelemnek olykor már-már mitikus jelentősége van. Az olimpián még a legegyénibb sportág győztese is egyben egy nemzetnek arat diadalt. Különben nem létezne hivatalos éremtáblázat, pontverseny és megannyi nem hivatalos rangsor, amelyet ki-ki addig manipulál, amíg kimutathatja, hogy országa maga mögé utasította a világot (mondjuk, az adott országban élő eszperente nyelvet visszafelé beszélő, vadászkürtön játszó albínókra eső aranyérmek számában).”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A sztárúszó nem beszélt mellé, elmondta a véleményét Magyarországról.
Milyen közép- és hosszú távú stratégiája van a Magyar Úszó Szövetségnek? Erről és a december 10-én kezdődő világbajnokságról is beszélgettünk Wladár Sándorral, a szervezet elnökével.
Hazánk igyekszik megtartani nagyhatalmi szerepét, a sportirányítás kidolgozta az új koncepcióját.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
Lényegesen gyorsabbá és hatékonyabbá válik az ügyintézés. Emellett nem kell többet papírokat sem szkennelni, iratokat e-mailen vagy messengeren küldözgetni.
Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij is teljesen más hangnemet ütött meg.
