„Rózsa Sándor kultusza lényegében az erő kultusza. Csakhogy a neves betyár ebben emberére talált. Éppenséggel egy grófban, egy dzsentriben. Ha Rózsa Sándor erős volt, Ráday Gedeon sokkal erősebb volt. A Délvidék királyi biztosaként vaskézzel számolta fel a vonatrablásokig merészkedő bűnszövetkezeteket. Nem csak a futóbetyárokra csapott le, hanem az orgazdákra, ügyvédekre, egyszóval a nyers bűnözést támogató és fedező csoportokra. Még a kecskeméti főkapitányt is elfogatta. Nem mindig jogállami eszközökkel ugyan, de helyreállította a jogállamiságot. Erős fizikumú, szótlan, puritán, kemény-, sőt hipnotikus tekintetű ember volt. Karrierjének királyi biztosi tevékenysége a legemlékezetesebb, de az országgyűlésben és a kormányzatban töltött évei mellett a délvidéki magyarság támogatója is volt.
Budapesten mindössze egy utca viseli a nevét. Szegeden egy sem. A megrendült jogbiztonság korában, amikor szinte hetente lehet idős emberek meggyilkolásáról, tanárverésekről, különös kegyetlenséggel végrehajtott emberölésekről, elmozdított főrendőrökről hallani, Ráday Gedeon gróf inkább tűnik vonzó géniusznak, mint olyasvalaki, aki »egy pénzért, kettőért nem szán vért ontani.«”