Miért nem sikerült a magyar kiugrás, ha a román igen?
Nyolcvan éve hiúsult meg Magyarország kiugrása a második világháborúból. Nánay Mihályt, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát, az NKE rektori megbízottját kérdeztük.
Azzal, hogy elfogadtam a Vitézi Rend tagságára vonatkozó felkérést, úgy gondoltam, újabb hidat építhetek társadalmi csoportok között, hogy egy békésebb, gazdagabb Magyarország megvalósítását segíthetem.
„Előrebocsájtom: nem magyarázkodom, hiszen úgy érzem, nincs miért, de fontosnak tartom, hogy a személyemet ért nemtelen politikai támadások miatt megszólaljak! Mint művészember, számomra a legnagyobb elismerés a közönség szeretete, megbecsülése világnézetre, vallási, politikai hovatartozására tekintet nélkül. Hitvallásom szerint az a küldetésem, hogy tehetségemet, tudásomat messzemenőkig kihasználva segítsek mindenkinek, ahogy erőmből telik. Egyetlen politikai irányzatnak sem vagyok, és voltam az elkötelezettje. Soha nem tettem különbséget emberek között bőrszín, származás, vagy vallási meggyőződése, hite alapján. Életem, munkásságom, karrierem mindenki számára nyitott könyv, mindenki tudhatja honnan indultam, milyen utat jártam be, hiszen személyes példámmal is segíteni próbálom Magyarország fejlődését, a romák, kisebbségi csoportok valós társadalmi integrációját.
Úgy vélem, azzal, hogy elfogadtam a Vitézi Rend tagságát, személyemen keresztül próbálnak politikai támadásokkal feszültséget kelteni társadalmi csoportok között, éket verni emberek, rajongóim tízezrei közé, és ezt elfogadhatatlannak tartom. Zenész ember vagyok. Mindazt, amit elértem, szorgalmammal, kitartásommal és emberségemmel sikerült megvalósítanom. Hegedűmmel az elmúlt évtizedekben hidakat építettem vallások, társadalmi csoportok, emberek és országrészek között. Soha nem politizáltam, visszautasítok minden olyan vélekedést, amelyben öncélú karrierépítéssel, vagy érdekérvényesítéssel vádolnának. A 100 templomi jótékonysági koncertsorozatommal, újévi koncertjeimmel, és a most zajló újabb 100 állomásos, Hegedűvarázs című gálaest-sorozatommal is a békét, a társadalmi integrációt, a felebaráti szeretett hirdetem, ápolom a magyar kultúrát, történjen az zsinagógákban, katolikus vagy református templomokban, színházakban, esetleg kistelepülési művelődési házakban, szabadtéri rendezvényeken.
Azzal, hogy elfogadtam a Vitézi Rend tagságára vonatkozó felkérést, úgy gondoltam, újabb hidat építhetek társadalmi csoportok között, hogy egy békésebb, gazdagabb Magyarország megvalósítását segíthetem. Tisztában voltam és vagyok azzal, hiszen az engem ért vádakkal ellentétben tanultam történelmet, hogy Horthy Miklós személye, történelmi szerepe ma is rendkívül megosztja a magyar társadalmat, de tudomásom szerint az egykori kormányzót sem háborús bűnökért, sem emberiség elleni bűncselekményekért nem vonták felelősségre, nem ítélték el. Ha mégis valaki, legyen az rajongóm, vagy nem az, tisztelőm, vagy nem tisztelőm, ezzel úgy érzi megbántottam, vagy megsértettem, akkor elnézését kérem, de a politikai támadásokat nem tudom elfogadni, becsületes magyar emberként vissza kell utasítanom azt! Minden évben részt vesztek a holokauszt megemlékezéseken, együtt vonulok embertársaimmal az Élet menete rendezvényen, mert fontosnak tartom a vészkorszak borzalmaira vonatkozó emlékezést és az emlékeztetést.
Felhívnám a figyelmét azoknak, akik támadnak, a Vitézi Rend eszmeisége, amelyet honlapjukon is bárki megtekinthet, így szól: »A Vitézi Rend jobboldali, konzervatív értékrendet valló, katonai hagyományait ápoló, pártoktól független szervezet, mely napjainkban egyesületi formában működik, és nem politizál«. S ami a számomra a legfontosabb, és erre szeretném felhívni minden polgártársam, magyar állampolgár, az engem kizárólag politikai indítékból támadók figyelmét, ami alapján hosszas mérlegelés követően elfogadtam a felkérést, idézve a szervezet honlapjáról, így hangzik: »A Vitézi Rend soha nem volt szélsőséges, vagy fasiszta szervezet. Az Országos Vitézi Szék visszavonhatatlanul és határozottan megtiltja a Rend tagjainak, hogy a szélsőséges mozgalmakban bármely néven nevezendő módon részt vegyenek. Akik e rendelkezéseknek alávetni nem tudják magukat, vonják le a magatartásuk konzekvenciáját és lépjenek ki a Rendből. Ellenkező esetben fegyelmi úton távolíttatnak el.«
Tehát mindezek ismertében döntöttem úgy, hogy elfogadom a tiszteletbeli felkérést. Azt viszont legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen politikai támadások érnek, és egyesek már odáig merészkednek, hogy családom fenyegetik, és becsmérlik. Mert ha tudom, vagy csak sejtem, hogy politikai kereszttűzbe kerülök emiatt, akkor hazám, szeretett közönségem érdekében visszautasítom a tagságot. Az ellenem szervezkedőknek üzenve tudatom: a személyemet ért támadások ellenére tovább folytatom missziómat, a magyar zenei kultúrát népszerűsítő gálaest-sorozatomat, amelynek következő állomása egyébként Pécsett lesz, október 13-án, és a karitatív céllal szervezett rendezvényen a budapesti Madarász utcai Gyermekkórház felújítására szervezek gyűjtést.”