Kényszerpályán

„Az Orbán-kormány iránt általános volt a nemzetközi bizalom. A hiteltelen és nemzetközi kockázatokat jelentő Gyurcsány-kormány, majd a hiteles és teljesítő, de választói támogatással nem rendelkező Bajnai-kormány után a kétharmados Orbán-kormány hiteles és kormányzóképes európai szövetségesnek látszott. Az erős támogatottság biztosíthatta nemcsak a válság rugalmas és együttműködő kezelését, de a gazdaságban szükséges reformok véghezvitelét is. Magyarország – német és európai remények szerint – elindulhatott volna a lengyel és balti úton, nemzeti érdekei alapján együttműködve szomszédaival. E politikának szerves része a nyitás Oroszország és Kína felé. Kezdetben semmi se mutatott arra, hogy az új kormány külpolitikai és külgazdasági fordulatra készülne.

Nem sejtettük, hogy az Orbán-kormány négy illúziót kerget: 1. Magyarország képes a válságot egyedül és jobban kezelni, mint Európa, így lehetséges a válságkezelés az EU és a térségünket meghatározó Németország nélkül, sőt azok ellenében. 2. Magyarország nagy és erős – »világnemzet lettünk« –, stratégiai helyzetben van, jelentős erőforrásokkal, illetve érdekérvényesítő és konfliktusképző potenciállal rendelkezik, ezért a nagyhatalmak és a befektetők keresni fogják a gyengülő Európában az erősödő Magyarország barátságát. 3. A válság utáni politikai, gazdasági és társadalmi modell önálló és szuverén magyar modell lesz, amely különb a hanyatló európai modellnél. 4. A NATO- és EU-tag Magyarország élvezheti az e szövetségekből származó előnyöket, de nem köteles viselni a hátrányokat, és közvetlenül, stratégiai szövetségesként csatlakozhat a »keleti széllel« gyorsan vitorlázó Kínához és Oroszországhoz. Ezekre az illúziókra fokozatosan derült fény. (...)

Mi lesz? Baj. Az Orbán-kormány a pragmatikus, illeszkedő kisországi külpolitika helyett értékalapú, moralizáló nagyországi – groteszk –, unortodox külpolitikát folytat. De állandó hibákat vét az utóbbiban is. Háborúba keveredett a globális tudományos és kulturális közösséggel a Schiff-, Dohnányi-, Heller-, Krugman-, Fukuyama-, Wiesel-ügyekben antiszemita felhanggal. Hátba támadta a határon túli magyarokat saját belpolitikai céljaiért. Kiadta az azeri baltás gyilkost, kiélezve az örmény–azeri konfliktust, egy tál lencséért. Az Orbán-kormány újabb illúziója, hogy jobb neki, ha elfordulnak tőle, mintha felé fordulnak. Könnyebben megússza, ha nemzetközileg elszigetelten folytatja eddigi politikáját, mintha fordulatot hajt végre, nyit, és ismét hiteles partnerré válik.”