Egy 48-as, szabadságharcos honvéd csatatérről írt levele tartja izgalomban a gyűjtőket
A kápolnai csata után nyúlt tintáért és papírért.
Tömegmozgalmat szeretnék szervezni, de csak elindítani tudom, egy szál magam, aztán meglátjuk, mi lesz.
Tömegmozgalmat szeretnék szervezni, de csak elindítani tudom, egy szál magam, aztán meglátjuk, mi lesz.
Ha jön a levél/behívó/összeírás a polgári védelmi szolgálatnak nevezett legújabb birkabefogási akcióra, NEM töltöm ki a kérdőívet, NEM küldöm vissza a hivatalnak, NEM fizetek pénzbírságot.
Mit tehetnek velem? Elzárhatnak, akár két hónapra is, na és? Egy becsületes életrajzba, egymást követő sötét elnyomó rendszerek korában, könnyedén belefér egy kis börtön, és eddigi életem során ebben még nem is volt részem. Verni talán nem fognak.
Ha pedig nagyon sok honfitársam, de tényleg nagyon sok, ugyanerre a következtetésre jut, mert úgy dönt, hogy nem akar tovább birka lenni, akkor csak vigyoroghatunk, mint hajdan Eörsi a smasszerra, de mi szabadlábon vigyoroghatunk, testben és lélekben szabadon, mert többszázezer ember (ez a minimum, de milliók is lehetnének) nem fér be a börtönfalak közé. Semmit nem tehetnek velünk.
Ilyen egyszerű. Eljött a polgári engedetlenség ideje, az erkölcs a mi oldalunkon áll. Nincs mitől félni, ha elég sokan vagyunk. Rajtunk múlik. Ha megjön a behívó, mondjuk el mindenütt, rokonnak, barátnak, szomszédnak, kollégának, boltosnak, hentesnek, fagylaltosnak, mindenkinek, hogy ÉN EZT NEM!