Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Az, hogy most nincs Critical Mass, az az idei Critical Mass. Ez is egy civil demonstráció. Interjú.
„Mikor döbbentetek rá, hogy nem akartok többet Critical Masst szervezni?
S: Évek óta gondolkoztunk már rajta.
K: Az évek alatt megváltozott a helyzet. Az első CM-ek után megtöbbszöröződött a biciklisek száma Budapesten. Semmi mástól nem növekedett a számuk, csak a felvonulás miatt. Nagyjából az volt a helyzet, hogy az új biciklisek közül kilenc jött a Critical Mass miatt, egy pedig valamilyen más okból. Most ez már fordítva van. A 2012-ben biciklire ülő emberek 90 százaléka nem a felvonulás miatt ül biciklire.
Meg az is elgondolkoztatott, hogy minden ilyen felvonulás egy ürügy is a bicikli elutasítására. Meggyőzöl egy embert, de kettőben megerősíted a gátként magasodó sztereotípiákat. Hallottál már az ördögbotos bringásokról?
S: Így már felmerült, hogy ebben a helyzetben nem feleslegesen pakolunk-e bele egy csomó energiát olyan dologba, aminél már sokkal hasznosabb is létezik.
K: Az hagyján, hogy a mi energiáinkat esetleg nem a legjobban használjuk fel, de még beszélünk 300 rendezőről meg 150 segítőről. Aztán a hirdetések, a cikkek, az újságírók munkája. Lehet, hogy érdemes lenne más bringás témákról írni a lapokban is, mint a CM-ről. De ez azért már pár éve így volt. Idén viszont sokkal több volt a problémánk.
Kerestünk valamilyen jelmondatot a felvonulásnak, ilyen mindig van, de hiába gondolkozott rajta harminc ember egész nyáron, nem jutott eszünkbe semmi jó. Közben pedig megtudtam, hogy a Kerékpárosklubban milyen körülmények közt dolgoznak az emberek. Teljesen átlagos civil sztorit láttam. Klasszul gazdálkodnak, de az EU-s pénzek késése miatt csúszik a fizujuk, pályázati kényszerben vannak, hogy működhessenek, miközben a leghasznosabb civil munkára alig marad energia. Egy biciklisáv kiharcolására nincs pályázat. Ezt megírtam a CM Vének tanácsának (A szervezők levelezőlistája. A szerk.) és végül arra jutottunk, végül is a felvonulásunk célja, hogy a kerékpározás szakmai szervezetét felkaroljuk.
S: Ezt el is fogadtuk, legyen ez az üzenet, hogy irányítsuk a kerékpáros mozgalom tömegbázisának figyelmét a Kerékpárosklubra. Csengessék be a tagdíjat, és tegyék lehetővé a szakmai munkát.
K: De aztán belegondoltam, hogy hogyan fogjuk ezt az üzenetet eladni a tömegnek? Vonulunk, ahogy eddig, és közben belecsempésszük, hogy mit várunk tőlük. A végén bemondom a hangosbeszélőbe, hogy lépjetek be a Kerékpárosklubba? Ezzel megvezetem őket, hiszen ez a sok ember nem azért jött oda, hogy a Kerékpárosklub problémáival foglalkozzon. Ha bemész a boltba, nem vagy mérges, ha mosóport akarnak eladni neked, de ha másért jöttél, akkor joggal akadsz ki.
Rájöttünk, hogy sokkal jobb, ha nincs CM. Ezzel a lépéssel tudjuk felhívni a figyelmet a problémára. (...)
A Critical Mass szinte Budapest része lett. Ha ti nem akarjátok csinálni, akkor miért nem adjátok át másnak?
S: Nem az a lényeg, hogy mi nem akarunk szervezni, hanem hogy ne legyen CM értelmetlenül. Minden egyes sikeres mozzanata a felvonulásnak veri bele a szegeket a Kerékpárosklub koporsójába. Van egy szakmai szervezet, ahol a fővárossal együtt dolgoznak, ők csinálnak terveket, ők vannak a háttérben, kilincselnek, mindezt pénz nélkül, úgy, hogy senki nem ismeri őket. Akiket ismernek, az a Sinya meg a Kükü.
K: Konkrét példát mondok. A Kiskörút felújítása úgy kezdődött, hogy mi vetettük fel az ottani bicikliút témáját. A klub elkezdte a szakmai munkát, a főváros ötször kidobta őket, de ők ötször visszamásztak. A BKV-t győzködték, a kerületekhez jártak. Hat év munkája után elkészült a sáv, kijön a sajtó, és mit látnak? Kükü és Sinya taps közepette átadja az utat. Velük volt persze László János, a Kerékpárosklub vezetője, de ennyi. Az emberek pedig azt gondolják, hogy a CM intéz el dolgokat. Minek akkor belépni a Kerékpárosklubba?
S: Ez a mi hibánk. Olyan portfoliót csináltunk magunkról, ami nem teljesen igaz. Más érdemeit is mi kaszáltuk le. Ha tovább csináljuk így a CM-et, akkor tovább rontunk a klub helyzetén. És tudod mit mondok: az, hogy most nincs Critical Mass, az az idei Critical Mass. Ez is egy civil demonstráció. (...)
Milyen érzéssel tekintetek vissza erre a nyolc évnyi munkára? Végül is ennyi munkával egy csomó pénzt is kereshettetek volna.
K: Dolgozni csak fizetségért érdemes. A fizetség lehet pénzt, de siker is. Egy civil jó esetben fizetségét abban méri, hogy milyen eredménye van a munkájának. Szerencsések vagyunk, hogy minden nap az utcán láthatjuk az eredményt. Minden civil erről álmodik.
S: Mi vagyunk a nonprofit szféra Simicskái.
K: Néha belekönnyezek egy piros lámpánál, hogy látom, gyűlnek a bringások, és mikor zöld lesz, akkor egy kis tömeg indul el. Olyan helyen, ahol 95-ben még egyedül álltam futárként. Ez a látvány a fizetség.”