A hordózórakétát nem lehet a Holdra vinni

„Megértettük, hogy a Critical Mass kiürült, miközben a több évtized múlva is szükséges szakmai szervezetünk haldoklik. Az addigi távolságtartás és az ingyen érdekképviselet nimbusza miatt a Critical Mass mozgalom nem tűzhette előkészítés nélkül őszi zászlajára a Kerékpárosklub megmentését konkrét tagdíjak befizetésére irányuló toborzással. »Hát hogy nézne az ki?« Azonban ha a legfontosabb aktuális problémát sem kezeljük, akkor minek vonulunk fel? Ekkor dobtuk be a törölközőt. Most úgy gondoljuk, hogy a Kritikus Tömeg - nagyban nekünk köszönhetően - zsákutcába vonult. Ebben a helyzetben a legjobb döntésnek azt tartjuk, hogy 15 alkalom után most leüljünk inkább, és elmagyarázzuk, hogy a kerékpározás terjedésének hosszú távú fenntartásához már elsősorban nem Kritikus Tömegre, hanem szakmai munkára van szükség, és ennek hiányában mi feleslegesek vagyunk. Ha ebben sikeresek leszünk, folytatódhat a bicikliutak, kerékpársávok, tárolók elterjedése, a jogszabályok, KRESZ, oktatás, és más feltételek változása. Amennyiben mégsem, úgy azok örülhetnek akiknek még ingyen ölükbe pottyant egy-egy bicikliút vagy sáv (nem is tudják hogyan), de akik ma is a több sávos utak melletti járdákon, szétesett gyalog- kerékpárutakon, településközi útpadkákon tekernek, magukra maradnak. Ahogy annak idején a civil összefogás bevett eszközeit, módszereit, most a Kerékpárosklub finanszírozását kell forradalmasítanunk és közösségivé, és ezzel a kerékpárosoktól függő viszonnyá alakítanunk. Meg kell fizetnünk az érdekképviselet árát! Napi egy kifli, heti egy kávé, havi egy korsó sör árába kerül.

Úgy döntöttünk azonban, hogy ezzel nem fű alatt, szégyenlősen, mellékszálként becsempészve, hanem megkerülhetetlen kérdésként kell szembesülnünk. Az eddigi tevékenységünk megvitatása, az új cél felvetése túl nagy falat ahhoz, hogy a szervezői munka közben merüljünk el a megvitatásában. Ezért a felesleges munkát nem vállalva, lemondtuk a felvonulást, és egy remélhetőleg jó végkifejletű vitát kezdeményezünk a fentiekről. Tavasszal egy utolsó nagy Critical Mass keretében pedig el is búcsúznánk, ettől a korszaktól. A Critical Mass mozgalomnak ezután is maradna a létjogosultsága, a központilag szervezett rendszeres nagy felvonulások azonban teljesítették a feladatukat, és a helyüket ideális esetben a helyi közösségek önszerveződésének kellene átvenniük, de már sokkal erősebb szövetségben a szakmai szervezetünkkel. A keret adott, a Kerékpárosklub Budapesten és néhány nagyvárosban már megvetette a lábát helyi szervezetek formájában, akik tárgyalnak, terveznek, esetleg tüntetnek a helyi kerékpározásért. Tegnap éppen panaszkodott egy nagymarosi futárunk, hogy miért nincs bicikliút Királyrétre, mert a helyiek is használnák, és rengeteg család kirándulna rajta. Ez az a pont, amikor a jövőben beindulhat az új struktúra. A civil útmérnökök átnézhetik a terepet, a környék közössége helyi területi szervezetet alkothat, kampányba és tárgyalásokba kezdhet. A központ sajtónyilvánossággal, tervezéssel, tanácsokkal, háttértámogatással, és a regionális, vagy akár országos tagság mozgósításával segíthet. Siker esetén minden újabb alkalommal nagyobb súllyal és több tapasztalattal léphet fel. Ahogy eddig is, most is minden a bringások civil kurázsiján múlik. Bárhogy is alakuljon, köszönjük mindenkinek aki az elmúlt években tett a kerékpározás terjedéséért, mindig büszkék lehetünk rá, hogy elértük a kritikus tömeget, ami után a kerékpár újra közlekedési eszköz lett. Abban reménykedünk, hogy jövő tavasszal a Critical Mass utolsó és a maradék falakat is ledöntő feledhetetlen bicikliemelésének végén mindenki annak tudatában teszi le a bringát, hogy nem emelgette hiába 9 évig. Utána az évi 2 napos Critical Mass helyett a minden nap biciklizők tömegei és az értük folyamatos szakmai munkát végzők 365 napossá teszik a Critical Mass-t.”