A sajnálat már nem elég, tettekre van szükség

„- Ön szerint miért nem jeleznek gyakrabban a védőnők, a gyerekorvosok, a pedagógusok, ha bántalmazott anyákat, gyerekeket látnak?

- Szerintem a többletmunka miatt, hiszen évekig elhúzódó perekre kellene járni nekik is, ami mindenki számára nagyon kimerítő, így marad a hallgatás. Inkább nem látnak, nem hallanak semmit.

- Azt nyilatkozta, hogy kerüljön bele a jogszabályba a lelki erőszak fogalma. Nincs veszélye annak, hogy éppen az agresszorok fognak ezzel visszaélni? Hiszen így is gyakran elhangzik, hogy ne csak nők elleni erőszakról beszéljünk, mert elméletileg a férfit is verheti a nő. Miközben a statisztikák szerint 100 esetből 99-ben nő az áldozat. De a lelki erőszakkal megnyílik a lehetőség, hogy a családon belüli erőszak áldozata a férfi legyen, elterelve a figyelmet a lényegről?

- Fontos, hogy azok a szervezetek, amelyek régóta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, elmondják a véleményüket erről. Nekem az aláírások összegyűjtése volt a feladatom. Komoly munka volt. Rengeteg energiát, pénzt és időt vitt el. Nagyon kérem a jó szakembereket, hogy rakjuk össze a tudást. Ez már az a terület, ahol a szakma tud érvényesülni.

- Ha nem a büntetőjogot nézzük, a szociális ellátórendszeren belül milyen hiányosságokat lát?

- Ez az egyetlen olyan bűncselekménytípus, ahol az áldozatot hibáztatják, és nem az elkövetőt. Legalábbis Magyarországon. 2012 a gyerekbarát igazságszolgáltatás éve, itt a lehetőség a gyakorlatban is megvalósítani. Az egyik legfontosabb, hogy érvényesüljön a soronkívüliség, azaz legyen az eljárás gyorsított. Mert ha évekig, évtizedekig elhúzódik, akkor elfajul a történet, ami nem jó senkinek, főleg nem a gyereknek.”