Éhség és összefogás

„A tüntetés napjának délelőttjére aztán összeállt a kép. Az MSZP elnöke is megértette, hogy olyan pillanathoz érkeztünk, amikor lépnie kell. Az nem lehet, hogy korábbi kihívója, Szanyi Tibor, sőt, elődje, Lendvai Ildikó kétszer is kimegy a Kossuth térre, videóüzenetet is mond, a párt hivatalos vezetése pedig hallgat. Mesterházy Attila fontos lépést tett a tüntetés utolsó pillanatban bejelentett támogatásával, ahogy ugyanezt megtette Kónya Péter, a Szolidaritás vezetője is. Örülök, hogy így döntöttek. (És nem gondolom, hogy ellopták a sót:))

Nem szeretnék belemenni a számháborúba, hogy hányan voltak a Batthyány-örökmécsesnél. A fotók önmagukért beszélnek. A tér zsúfolásig megtelt, még a környező utcákba is beletorkollt a tömeg. Ez lett az elmúlt két év legnagyobb, párt által szervezett Orbán elleni demonstrációja. És ezt a Demokratikus Koalíció szervezte meg. Gyurcsánynak nemhogy nincs vége, most indul el újra, és a demokratikus ellenzék megkerülhetetlen szereplője lesz. Fontos része a reménybeli egésznek.

Az éhségsztrájk következményeként a demokratikus ellenzék közelebb került egymáshoz, mert az országban éhség van az összefogásra is. A párbeszéd elkezdődhet - legalább is a DK, az MSZP és a Szolidaritás között. Azonban óva intenék mindenkit az eufóriától. A majdani miniszterelnök-jelöltről sem kell most dönteni. Másfél év van a választásokig. Addig a pártok még átesnek egy tisztújításon is. Arról nem is beszélve, hogy előbb közösen vállalható nemzetmentő program kellene, és csak ahhoz egy ember, aki azt megvalósítja. Ha odaérünk, olyan személyt kell támogatni, akivel a legnagyobb az esély a győzelemre. Hogy ez ki lesz, ma nem tudható.”