Hogyan indultok el, ha katonai diktatúrák által üldözött vagy szemmel tartott emberekhez keresitek az elérhetőséget?
Ez sokkal érdekesebb, mint például bejutni a bolíviai elnökhöz, ami egyébként a vak véletlenen múlott. Sokkal érdekesebb, amikor elnyomó rendszerekben élő emberekkel dolgozol együtt titokban. Én ezt nem is nevezném interjúnak. Burmában például együtt dolgozhattunk a Democratic Voice of Burma nevű szervezettel, amelynek tagjai turistaguide-nak adták ki magukat, hogy minket kalauzolhassanak. A helyi látványosságok helyett olyan emberekhez vittek el, akik információkat szolgáltattak arról, mik történtek például a sáfrányos forradalom alatt. Találkozó reggel ötkor egy tömbház nyolcadik emeletén egy szerzetessel, aki a forradalom óta bujkál – ilyesmiket kell elképzelni. Vagy ott van U Win Tin, őt a fixerünk, a helyi összekötőnk ajánlotta azzal, hogy most jött ki a börtönből, s egy picit mintha lankadt volna a junta figyelme, mert azt képzelik, annyira öreg, hogy úgysem fog már sok vizet zavarni. Együtt gondoltuk ki a módját, hogyan lehetne vele egy védett helyen találkozni, miközben persze állandóan követi a titkosszolgálat. A helyiek rengeteget, sokévnyi börtönt kockáztatnak, mi csak egy keveset. Velünk mi történhet? Maximum egy-két hétre lecsuknak. A te felelősséged, hogy még csak véletlenül se lehessen senkit beazonosítani a felvételeken. Szíriában nemrég elkaptak egy hozzánk hasonló újságírót: mindenkit elfogtak, akit felismertek a felvételeken.
Biztos vagy benne, hogy ha elkapnának benneteket, néhány hét börtönnel megúsznátok?