Átértékelik a sportfinanszírozást: Lengyelország 16 év múlva nyári olimpiát rendezne!
Indul a „Sportfejlesztési stratégia: Varsó 2040” elnevezésű program.
A hajdani polgári lap azon háborog, hogy kiváló válogatott vízilabdásunk nem nyilatkozott nekik.
„»A Londonban szereplő női vízilabda-válogatott kapusa, Bolonyai Flóra csak 21 esztendős, mégsem nyilatkozott lapunk online szekciójának az utolsó hazai sajtónyilvános edzésen, mondván, édesapja érintett volt a filozófuspályázatok körüli botrányban, és a tényfeltáró cikkekben sok rossz jelent meg róla.«
Aha. Vegyünk egy nagy levegőt, és fogalmazzuk meg egy kicsit pontosabban, miről is van itt szó. Emlékszünk, hogy a Magyar Nemzet a kormánypárti kórus buzgó vezérszólistájaként milyen gyászos szerepet vitt az úgynevezett »filozófuspályázatok« kampányában. Amit Deák Zsigmond »a filozófuspályázatok körüli botránynak« nevez, az a valóságban a Rákosi-korszak szellemét idéző hecckampány volt. Az a sorozat, amit a sportújságíró úgy hív, hogy »tényfeltáró cikkek«, amelyekben »sok rossz jelent meg« a vízilabdázó édesapjáról is, nem volt más, mint hisztériakeltés, az újságírás legalja, kitartóan, címlapokon folytatva hetekig, hónapokig.
Mindezt pedig még súlyosabbá tette az, hogy ugyanaz a Magyar Nemzet egyszerűen »megfeledkezett« az egészről, amint kiderült, hogy az »ügy«, amit megpróbáltak felhabosítani, nem létezik. Szó sem volt arról, hogy tisztességes elégtételt adjanak a kipécézett célpontoknak. Hiába vártuk például, hogy a címlapjukon adjanak hírt a korábban ott terjesztett vádak alaptalanságáról is.
Persze, végül is érthető, hogy mindazok után, amit Heller Ágnessel, Radnóti Sándorral és egy sor tudóssal műveltek, nem találják a szavakat a bocsánatkérésre. Olyan messzire mentek, hogy onnan nincs visszaút. Na de, ha egy érintett rokona, történetesen egy kiváló vízilabdázó, van annyira karakán ember, hogy mindennek ismeretében levegőnek nézi a lap munkatársait, legalább ne írjanak erről sértődött cikket.”