Risztov Éva...

„Risztov Éva az első olyan élsportoló volt, kicsit még csodagyerekként, akinél azzal szembesültem tizenkevés évesen, hogy úgy lesz szupersztár, hogy fiatalabb nálam (azóta elég sok ilyen lett, de akkor még tényleg feltűnt)

ha valakit, hát őt aztán tökéletesen sikerült mentálisan tönkretenni az irreális elvárásokkal, az örök második hely bemagyarázásával és azzal, hogy a közvéleménynek soha nem volt semmi elég jó tőle. ezzel viszont - az én szememben legalábbis - sokkal, de sokkal több lett, mint egy jó élsportoló: valami nagyon sebezhető, tehát emberi. jóval jobban tudok szurkolni a gépeknél legalábbis olyanoknak, akik néha kiborulnak, nem megy nekik, elegük van mindenből, és keresnek új utakat, szóval olyanok, mint mi, normális emberek

na akkor most mindent bele (...)

hát éljen soká a magyarországi bolgár kisebbség

szép volt, gyönyörű volt

az eddigi legszebb arany(...)

elképesztő, döbbenetes, lenyűgöző. egy csoda

ennél gyönyörűbb arany nincs. kimászott a depresszióból, ledobta magáról a tizenpár évvel ezelőtti csodagyerekség terhét meg azt, ahogy elkönyvelték örök másodiknak, megmutatta, mennyire emberi, amikor elege lett az úszásból, képes volt új utakat keresni a normál pálya helyett, és most megcsinálta. nincsenek szavak, nincsenek”