„Ám ez most a mi időnk. A csodás magyar népléleké. Vége a Gyurcsány-féle rablókormányzásnak - mondhatom, meg is látszott az eredménye! Mert mit értünk el Gyurcsány alatt? Három aranyérmet, hármat. És hol tartunk most? Bizony, csak azzal, hogy a kormány visszaállította a Gyurcsány idejében megszüntetett sportminisztériumot, elértünk oda, hogy ugyanannyi aranyunk van már, mint Athénban, amikor az akkori sportminiszter Gyur… na mindegy.
Mert hogy 2004-ben ugyanannyi aranyat szereztünk, mint ahol most tartunk? Ki volna képes ezt az akkori rabló bankárkormány eredményének beállítani? Hiszen akkor még csak alig két év telt el az első nemzeti kormány munkája óta, az pedig világos mindenki számára, hogy két évnél egy sportoló felkészülési ideje sokkal hosszabb. Nem, nem tudják ezt elviselni a balliberálisok, akik csak azt látják, hogy 2010 óta a nemzeti érzelmű kormány újra a helyére rakta Magyarország sportját. És az olimpiai felkészülést is: most már egy igazi, jobboldali érzelmű, egykori nagy sportoló vezeti az Olimpiai Bizottságot, nem úgy, mint a szégyenletes 2008-as olimpia alatt, amikor még ott is Gyurcsány és Bajnai embere ült.”