Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
A jövő egyre inkább a család és a háztartás működtetésében, illetve a munkahelyi terhekben egyaránt osztozó szülőkről fog szólni.
„Ha a nők foglalkoztatásáról beszélünk, Magyarországon valóban a gyermekszülés számít mérföldkőnek: míg a gyermektelen magyar nők munkaerőpiaci jelenléte nem marad el az uniós átlagtól, addig az óvodáskorú gyermeket nevelők körében 15 százalékos, a 3 évesnél fiatalabb gyermeket nevelők körében pedig már 46 százalékos a lemaradásunk (OECD 2007). Ráadásul európai összehasonlításban a magyar foglalkoztatott nők töltik a legtöbb időt jövedelemszerző munkával egészen addig, amíg gyermeket nem vállalnak – ekkor megtörik a nők munkahelyi életpályája, amelyet igazából a nők nagy része sosem hever ki. A helyzet azért is súlyos, mert minden mérvadó magyar és nemzetközi kutatás azt bizonyítja, hogy a nők munkaerőpiaci jelenléte erősen összefügg a népesedéssel, oly módon, hogy éppen ott nagyobb a népszaporulat, ahol a nők nagyobb tömegben tudnak jelen lenni a munka világában. Nem igaz tehát az az elgondolás, hogy ha a nők otthon maradnak a szülést követően, több gyermeket fognak szülni – ellenkezőleg, kevesebbet.
Kézenfekvő tehát, hogy a kormányzatnak mindent meg kell tennie azért, hogy a nők ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról, és olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a munkaadóknak is megérje nőket alkalmazni. (...)
A nők foglalkoztatása terén valós változást csak oly módon tudunk elérni, ha beismerjük: az édesanyák változatos társadalmi szerepeket tudnak ellátni, és rengetegen közülük ezt kifejezetten ambicionálják is. Ez védelmet jelent a szülőknek, a családoknak. Az elmúlt évek során jelentősen változtak a férfiakkal kapcsolatos elvárások is: a munkából hazatérő, kész vacsorát kapó és utána az újságot olvasó édesapák, akik a háztartás és a család működtetésében aktívan nem vesznek részt, egy korábbi korszakot idéznek. A jövő egyre inkább a család és a háztartás működtetésében, illetve a munkahelyi terhekben egyaránt osztozó szülőkről fog szólni, ami a két nem egyensúlya szempontjából nagy lehetőség: partneri és nem alá-fölérendeltségi viszonyban, egymást kölcsönösen támogatva miként lehet a leghatékonyabban érvényesíteni a kisközösség érdekeit. Az otthon életében aktívan részt vevő édesapa a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából is létkérdés, kutatások sora bizonyítja a szoros apa-gyermek kapcsolat áldásos hatásait.”