„– Miután leállt a 2008-ban indult szituációs színházi játékokon alapuló szórakoztató televíziós műsor, a Beugró, tavaly ősszel adásba került a Mindenből egy van című sorozat a közszolgálati tévében. Hogyan, milyen koncepció mentén jött létre ez a produkció, és mennyiben tekinthető a Beugró folytatásának?
– Az improvizáció mint műfaj összeköti a két műsort, de nagyon más a kettő. Mindkettő óriási kihívás, de különböző okokból. Egy olyan játékban, mint a Beugró, sokkal nagyobb szabadságunk van színészként, mint a Mindenből egy vanban. Ott egy üres térben, díszlet és jelmez nélkül dolgoztunk, és a legkülönfélébb figurákkal népesíthettük be a színpadot. Az új sorozatban fel kell építenünk egy karaktert, a jeleneteknek egy kerek történetté kell összeállniuk, amely történetben sorsok bontakoznak ki. Ez hol sikerül, hol nem. És ne feledkezzünk meg arról az aprócska tényről, hogy menet közben kapunk a fülhallgatón újabb és újabb feladatokat. Az első évadból levontuk a tapasztalatokat, és tudjuk, hogy sok munkánk van még vele. (...)
– És mi a helyzet a Beugróval? Miközben az említett közösségi oldalon közel negyedmillió rajongója van, a tévécsatornák alacsony nézettségre hivatkozva adták kézről kézre, tavaly nyáron pedig leállt. Nem tervezik feléleszteni a műsort?
– A Beugró mindenképpen sikertörténet. A sorsa egy másik kérdés. Minden csatornaváltás külön-külön sztori. Mindenhonnan más és más indokból kellett eljönnünk. Nehezen tudtam követni az eseményeket. Az én életemben még soha semminek nem volt ilyen egyértelműen pozitív fogadtatása. A nézők, a számomra fontos emberek és a kritikusok is nagyon nagy szeretettel fogadták a műsort, nem tudom, miért nem találta meg a helyét a hazai televíziós műsorstruktúrában. Én azonban továbbra is bízom abban, hogy nem végleg álltunk le. Olyanok vagyunk, mint a keljfeljancsi, előbb-utóbb mindig talpra állunk.”