Drukkolj az ellenfélnek!

„Természetes, hogy a természetesség és az embertelenség mértéke szorosan összefügg. Az ember annál kevésbé lesz állatias, minél inkább kidolgozza magát a természetből, minél inkább kiemelkedik az állatvilágból. A természeti lény attól természeti lény, hogy nincs neki etikája, az ember meg attól ember, hogy van neki. Ezen a nagyon nehéz úton, amelyen nagyon nehezen haladunk előre és nagyon könnyen csúszunk hátra, a versenysport a turistabot. Lelkünk mankója. Ártó törzsi ösztöneink ártalmatlan kiélésének áldott tere. Átélhetjük a részhez való feltétlen odatartozás örömét, nem kell azon tipródnunk, hogy a mieink sikere vagy a másoké jelenti-e az igazság győzelmét, mert etikailag mindenki sikere és kudarca egyenértékű. Nem csapnak össze különböző értékek és célok, minden versenyszámban ugyanaz számít jó pontnak és rossz pontnak, minden versenyzőnek ugyanaz a célja.

A drukkolás ezek szerint etikailag semleges, társadalomlélektanilag jótékony, tehát jó. Annyira jó, amennyire történetileg-politikailag steril. Mert ha elszennyeződik, márpedig könnyen szennyeződik, akkor fertőz. Akkor a rossz törzsi ösztöneinket nem szublimálja, hanem táplálja. Ez annyira történik meg, amennyire az eredménynek történeti-politikai jelentést, igazságtartalmat tulajdonítunk. A drukkolás annál jótékonyabb és etikusabb, minél inkább ellenáll ennek. És fordítva.

Könnyen fölemelkedik a személyes igazságérzet a történelmi igazságérzet szintjére. És az igazságtalanság érzetével ugyanez a helyzet. A személyes igazságérzet, igazságtalanság-érzet mögött pedig ott van a személyes ismeret. Az aránytalan ismeret. A mi emberünk, a mi csapatunk személyes ismerős, átéljük a sorsát, az erőfeszítéseit, a sikerét mint a sors igazságát, a kudarcát mint a sors igazságtalanságát. A másokét meg, akiket sokkal kevésbé és távolabbról ismerünk, ha egyáltalán, nem éljük át. Ezért aztán a szurkolói igazságérzet szükségképp igazságtalan.

Nekem van egy éppoly perverz, mint amilyen egészséges belső lelki gyakorlatom, amit szeretettel ajánlok a kedves olvasó figyelmébe: képzeld el, hogy az ellenfélnek drukkolsz. Éld bele magad. Csak időnként, egy kicsit, aztán visszatérhetsz oda, ahová tartozol.”