Erősen álmodni

„Az évadzárás után ti is turnéra, fesztiválozni indultatok. Más felkészültséget, felkészülést követel meg tőletek egy-egy új közeg, ahova ékeztek?

Különbség csak technikai szempontból lehet. A színésznek ugyanazt kell nyújtania mindenhol, mint »otthon«. Nem mondom, előfordul, hogy rossz az akusztika egy-egy helyszínen és olyankor jobban »meg kell nyomni« az előadást, de összességében nem lehet különbség egy Szkénés, és egy vidéki fellépés között. Mindig kérdés, hogy új közegben hogyan működik majd a darab... Volt olyan közönségünk, aki a színpadról sötét, mozdíthatatlan és érzéketlen tömbnek tűnt, és volt olyan közönségünk, aki ragyogó érzékenységgel visszasugározta az energiát a színpadra. Azt, hogy épp melyikkel találkozunk, nem lehet kiszámítani. (...)

Lassan egy évvel a VI-os kategóriára vonatkozó törvénymódosítás után, hogy látod a társulatod helyzetét?

2010-ben hetven milliót kaptunk az éves működésünkre, ma harmincötöt. Egy ekkora hiányt nem lehet »kiügyeskedni«. Összességében elmondható, hogy az előző kormány pénzt adott a Társulatnak, a jelenlegi pedig témát. Mindkettőre nagy szükség van.

Az Ördögkatlan mottója egy Hundertwasser idézet: »Ha egy ember álmodik, az csak egy álom, de ha több ember álmodik egyszerre, az a valóság kezdete«. Mi a véleménye erről?

Tökéletesen egyetértek ezzel a költői gondolattal, és még annyit tennék hozzá, hogy ha egy ember álmodik valamit nagyon erősen, akkor előbb-utóbb az is valóság lesz.”