London két arca: olimpiai önkéntesek és tottenhami fosztogatók

2012. augusztus 15. 08:48

Az olimpiai nyitó- és a záróceremónia a brit kultúra egységét, a kontinuitást kívánta megmutatni. Amíg azonban az a generáció, amelyiknek a Who vagy a Rolling Stones zenélt, nehezen élte meg a pubertást, addig ma lehetetlen felnőni.

2012. augusztus 15. 08:48
Mikecz Dániel
Idea Intézet

„A zavargásokban résztvevők többsége már a politikán túli világban, a hidegháború után nőtt fel. Identitásukat a kábeltévék és az internet által gerjesztett és terjesztett képek, szövegek, stílusok segítségével konstruálják. Nem maradnak évtizedekig egy munkahelyen, végzettségük nem szabja meg karrierútjukat, és diplomájuk önmagában nem is biztosítéka a magas presztízsű munkának. Az Egyesült Királyságban 1998-ban vezették be a tandíjat, az ingatlanok árai meredeken növekedtek a kilencvenes évek óta. A kilátástalanság tehát nem kizárólag a nem fehér, alacsony jövedelmű osztályok sajátja. Az Egyesült Királyságban egyébként sem jelentkeznek olyan integrációs problémák, mint például Németországban, hiszen egyrészt a jelenség sem olyan új, másrészt a szigetország több tapasztalattal is rendelkezik ezen a téren.

Az olimpiai nyitó- és a záróceremónia a brit kultúra egységét, a kontinuitást kívánta megmutatni. Amíg azonban az a generáció, amelyiknek a Who vagy a Rolling Stones zenélt, nehezen élte meg a pubertást, addig ma lehetetlen felnőni. David Bowie folyamatosan változtatta karakterét pályafutása során, a Spice Girls viszont az állandósult infantilizmust jeleníti meg. A háború utáni nemzedék bizonytalanságát az okozta, hogy az anyagi gyarapodás, az általános középosztályosodás révén meggyengültek az osztályidentitások, ezért is alakultak ki az ifjúsági szubkultúrák. A hidegháború után felnőttek azonban a lehetőségek beszűkülését élik meg, ezt pedig a spektákulum és a hedonista fogyasztási kultúra igazán sem feledtetni, sem elfedni nem tudja. A Spaßgesellschaft, azaz az a társadalom, ahol az öröm- és élményszerzés projektje fontosabb, mint a politikai cselekvésé, nem tud valódi választ adni arra a kérdésre, hogyan kezdheti meg valaki önálló életét, miközben a saját lakás álom marad, az anyagi függetlenséget a tandíj finanszírozására felvett hitelek veszélyeztetik, a diplomás fiatal pedig örülhet, ha sikerül megszereznie egy fizetetlen gyakornoki munkahelyet.

Hogy lesz ebből így politikai cselekvés fosztogatás nélkül?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
trendo
2012. augusztus 15. 09:26
Nem értelek! Egyre többen sóvárognak nálunk valami brithez hasonló alkotmányos monarchia bevezetéséért (aminek természetesen nincs realitása). De igény van rá, tehát az emberek egy jelentős hányada sokkal inkább bukottnak tartja a mi jelenlegi, autokratikus vonásokban jócskán bővelkedő átmeneti demokráciánkat. Véres bűnökben nem volt hiány egyetlen ország történelmében sem. Természetesen, a nagy birodalmaknak több van a rovásán...:)
nyugalmazott tanár
2012. augusztus 15. 09:17
Mit akarunk, várunk egy diktatórikus, feudális rendszertől? Nagybrittania uralkodóstól, arisztokratástól egy bukott rendszer. Az álságos pótdemokráciája már nem képes elfedni sok évszázados véres bűneiket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!