Wallenberg 100. születésnapjára

„Disznólábakat akasztottak pár héttel ezelőtt a budapesti Wallenberg-szoborra. Meggyalázták és megbecstelenítették annak az embernek az emlékművét, aki magyar zsidók életét mentette hazánk német megszállása idején. Tiltakoztam, újra koszorúztam, ott voltam a szobránál, amikor úgy éreztük jópáran, véget kell vetni ennek a gyalázatnak.

A 100 éve született Raoul Wallenbergre emlekezünk ma. Arra a svéd diplomatára, aki a bevagonírozott zsidóknak is »életmentő papírokat« osztogatott élete kockáztatásával. Aki felmászott a vagonok tetejére, s onnan -, miközben golyózápor zúdult rá - próbálta bejuttatni a dokumentumokat a vagonba a halálra szánt embereknek.

Bátorsága és emberfeletti küldetéstudata örök mementó minden kor, minden nemzedék és minden nemzet fia számára, amit ápolnunk és hirdetnünk erkölcsi kötelesség.

A mai Magyarországon olyan antiszemita, uszító kijelentésekkel, tényekkel és eseményekkel szembesülünk, amelyek gyakorlatilag következmények nélkül és büntetlenül maradnak. Nemcsak szavakkal, hanem a törvény erejével és tettekkel kellene bizonyítaniuk a felelős kormányzásra felesküdött politkusoknak elkötelezettségüket, elszántságukat és tenniakarásukat az idegengyűlölet, a rasszizmus és zsidóellenes eszmék elleni küzdelemben. Addig amíg nem késő. Addig, amíg a mindennapossá vált atrocitások nem fordulnak végzetes tragédiákba.

Ebben közös a felelőssége azoknak, akik a demokráciát nem csak szavakban hirdetik, hanem küzdenek azért, hogy midennapi valósággá váljon és mindenki számára jogbiztonságot jelentsen. Hogy ne legyen kirekesztés, ne legyen diszkrimináció, megbélyegzés és jogtiprás. Ezért tartjuk fontosnak az emlékezést.

Tisztelettel adózunk a magyarokért hősi halált halt Wallenberg emlékének.”