Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Nolan Batman-trilógiája reakciós apológia, afféle „csendes tory” szemléletet közvetítő képregény-adaptáció. Vagy inkább burkeiánus mozi.
„Nem kérdés, hogy a trilógiának van politikai üzenete. Ennek az üzenetnek azonban sem a »fasizmushoz«, sem az Ayn Rand-féle blőd »hős kapitalisták« vs. »élősködők« világképhez, sem az Obama-kampányhoz (maximum az Occupy-mozgalom kritikájához), sem a titkos társaságok és vakolókanalasok méltatásához nincs köze. Nolan trilógiája reakciós apológia.
Mindhárom film foglalkozik az igazság megvalósításának kérdésével: hogyan tegyünk igazságot? Milyen eszközökkel? Szabad-e a fennálló büntetés-végrehajtáshoz képest keményebben büntetni a bűnösöket? A konfliktus lényege nem az, hogy a főhős elismeri-e a létező világ korrupt, romlott, tökéletlen mivoltát, hanem az, hogy mit tart megengedhetőnek azzal szemben. Az Árnyak Ligája szerint a »civilizáció egyensúlyát« csak magának a korrupt civilizációnak a lerombolásával lehet helyreállítani; Wayne szerint korántsem. És épp ez a legfontosabb üzenete a trilógiának: nem állítja azt Nolan, hogy a létező világ tökéletes és makulátlan volna. Gotham valóban korrupt, ez nem pusztán az ellenfelek megalapozatlan vádja, hanem kvázi a cselekmények által igazolt tényállás (gondoljunk a korrupt rendőrökre a második részben), a város elitje pedig valóban fennhéjázó és visszataszító, amint ez az utolsó részből kiderül. Azt viszont üzeni a film, hogy bármilyen korrupt legyen is ez a világ, igenis védendő, és minden forradalmi vagy nihilista alternatíva csak rosszabb ennél, nem is beszélve a purifikáló szándékkal fellépő fundamentalizmusról, amelyet az Árnyak Ligája testesít meg.”