Hétköznapi rasszizmus

„Mindenféle magyar futballtáborok ugyanazt a nyelvet kezdték használni, szép lassan teret nyert a hétköznapi rasszizmus. A politika – akármilyen színezetű volt is – nem lépett közbe; vagy azért, mert a labdarúgást nem tartotta lényegesnek, vagy azért, mert bagatellizálni akarta a folyamatot. (Hányszor hallottuk, hogy »jelentéktelen kisebbségről van szó«, ugyebár.) Talán még az esetleges szavazatok is számításba jöttek... Az MLSZ pedig abban a szorításban vergődött: ha szankciókat foganatosít, akkor kiürülnek a sporttelepek. (A tévékommentátorok hasonló megfontolásból nem reagálnak sosem: nekik a nem létező idillt kell közvetíteniük.)

A folytonos lemorzsolódás nyomán a magyar labdarúgás törzsközönségévé váltak azok, akik minden meccsen azt dalolják – függetlenül attól, milyen csapat az ellenfél – hogy »utálunk, szar Románia (Szlovákia)«; akik rendszeresen és provokatívan kiáltozzák, ha az MTK vagy olyan más magyar együttes a vetélytárs, amelyben több külföldi (főként színes bőrű) labdarúgó játszik, hogy »ria, ria, Hungária«. Amiért ez lett a bázis, annak csak részint a minden nívót nélkülöző futball az oka: a józan drukkerek elmaradásában ugyanolyan komoly – vagy még komolyabb – szerepe van annak, hogy efféle hangulat uralkodik a hazai stadionokban. A színvonal gyatraságát talán sokan elnéznék, hiszen a futball Hamupipőkéi­nek tartott országokban is járnak futballmeccsre; ha másért nem, hát azért, hogy a jó levegőn legyenek.

De ha már a légkör is bűn rossz?”