Ásó, kapa, palánta

„Hazánkban mindössze két éve kezdett el terjedni az ún. városi kertészkedés, ami kicsit más, mint a közösségi kertészkedés. Lényege, hogy egy kijelölt  telken  - akár két bérház közötti foghíjtelken, a lakótelep közepén, vagy az elhanyagolt kutyafuttatón - egy civil szervezet / lakóközösség / lelkes valaki felparcelláz és bevetésre alkalmassá tesz egy darab földet, amelyet onnantól - általában bizonyos tagdíjért fejébe - bárki művelhet, aki elhivatott, fontos a saját egészsége, a város szépítése, zöldítése és elfogadható számára vegyszermentes gazdálkodás elve. Budapesten egyre több ilyenfajta közösségi kert működik, méghozzá nagy-nagy sikerrel. A három legismertebb és legaktívabb a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kezdeményezésére jött létre: a 800 m2-es Lecsós Kert idén márciusban, éppen nemzeti ünnepünkön nyitotta meg kapuit a Millenárison, és gyorsan követte másik két kert, a 700 m2-es Grund és az 1400 m2-es Leonardo, előbbi a Corvin sétányon, utóbbi a Tömő utcában. A szervezet célja, hogy motiválja a városi kertészkedés önszerveződő mozgalommá fejlődését az ehhez kapcsolódó szemléletmód terjesztésével.

De kinek van arra ideje, hogy munka után még gyomláljon és palántázzon, tették fel annak idején a kérdést szkeptikusok. Nos, kiderült, hogy valójában sokkal több embernek, mint amennyi parcella elérhető volt tavasszal, ugyanis például a Lecsós Kertben, ahol sorsolással választották ki, hogy a jelentkezők közül ki kaphat földet, négyszeres volt a túljelentkezés. A kertészkedés ugyanis azon túl, hogy olyan - a következő generációk is számára rendkívül hasznos - tudást ad, ami a legtöbb városlakóból hiányzik, vagy megvolt, de kiveszett, kikapcsol, feltölt, élményekkel gazdagít. A boldogsághoz pedig tényleg elég az a pár négyzetméter, ami egy főre, családra esik. Mindenki gondozza azt a néhány palántát, növénykét, amit elültetett, és közben beszélget, süteményt falatozik  és limonádét szürcsöl, lefesti a kiszanált padot, hogy legyen min megpihenni, megbeszéli a szomszéd parcellán gyomlálóval a terméshozamot és az időjárást, aztán feltöltődve és lenyugodva hazamegy, jókedvűen lóbálva a munka learatott gyümölcsét tartalmazó szatyrot.    

Felelősség, gondoskodás, mások figyelembe vétele, egészséges életmód...csupa olyan fogalom, amely értékesebbé tesz minket, és példánkon keresztül gyermekeinket is. Ásó, kapa, palánta kössön össze bennünket!”