Hirtelen halál

„Az Index.hu részvénytársaságba bevittük az Inventra webfejlesztői tevékenységeit is, így 1999 őszére felállt az a cégmodell, amit 98 tavaszán, a német kiállításra menet útközben találtunk ki Kőrösivel: volt egy nagy újságunk, és volt hozzá webfejlesztési üzletágunk. Az Inventrának akkor már több kuncsaftja volt, például egy gigamegbízás az Expressz újságtól egy apróhirdetéses oldal előállítására, illetve benne volt a cégben egy internetes tőzsdesite-koncepció is, amihez lefoglalták az ebroker.hu domaint. Komoly fejlesztési kapacitásra volt szükség ahhoz, hogy a megbízásokat teljesíteni tudjuk, ehhez pedig potens fejlesztési vezető kellett. Verhás Péterre esett a választás, aki bár akkor a Compaqnál kereskedőként dolgozott, az Internetto különböző időszakaszaiban már mutogatott nekünk különféle webes, saját fejlesztésű mütyüröket – és, nem elhanyagolható, hogy gimnáziumi éveinket is egy helyen töltöttük, ahol ő egyfajta mindent megoldó szoftveres példakép volt.

Az újság fejlesztése azonban nem úgy alakult, ahogy terveztük. Az őszbe az új helyen nagy lendülettel kellett volna belemennünk – Takács Viktor az állandósított Ökrös Csabával tandemban vitte a lap napi ügyeit, míg mi próbáltuk kitalálni, hogy mi legyen, merre tovább. Valami azonban megtört, Nyírőről azt vettük észre, hogy egyre kevésbé konzultál velünk, és számunkra egyre vadabb irányokra céloz. Hiába beszéltük meg a fejlesztéseket először csak néhány hétre előre, már másnap más történt, mint amit rögzítettünk. Ez nekünk csak simán frusztráló volt, a cégstratégia szempontjából viszont veszély (ne feledjük, ekkor már nem mi voltunk az elsők, és ezt elég nehezen viseltük), de például a programozók is gyakorlatilag megőrültek, a végén már azt sem tudták, most épp melyik kódot faragják.

A hajléktalan.index.hu mellékleten, András egyik magánakcióján még csak-csak túllendültünk; hirtelen ráfordult, és néhány napig csak ezzel foglalkoztatta a terheket vállon elhordó kollegáinkat; képzelhetjük, hány hajléktalan olvasgathatott napközben Indexet, miközben egy éve még azzal kampányoltunk, hogy Európában nálunk a legdrágább az internet... Amikor viszont az egyik reggel minden mást leállított, mert egy elég komplex családfa-alkalmazás koncepcióját kapták meg Kekiék lefejlesztésre, akkor már meg kellett kicsit állnunk. Nem arról van szó, hogy ez rossz ötlet lett volna – később Amerikában létrejött egy ilyen témájú,nagyon sikeres szolgáltatás –, hanemhogy ez a munka rendesen akkora emberi erőforrásba és időbe került volna, hogy egy komplett kezdő vállalkozást kellett volna felhúzni rá. Miközben a sajátunkkal sem voltunk kész.”