Az olimpiai játékok politikai nyertese: London polgármestere

„Boris Johnson különleges helyet tölt be a brit politikai életben. Sokan ironikusa megjegyzik, hogy régen volt már ennyire kedvelt egy konzervatív politikus a szigetországban, különösen egy olyan baloldali szellemiségű központban, mint London. Többen hangsúlyozzák, hogy Margaret Thatcher óta BoJo az első politikus, akit mindenki be tud azonosítani pusztán a keresztneve alapján. Johnson megítélése ugyanakkor - akárcsak minden közszereplő esetében - igen kettős, amelyhez személyisége és politikai szereplése is közrejátszik.

Konzervatív politikusként programjától nem állnak távol a hagyományos konzervatív programpontok, mint az adócsökkentés, a közszolgálat pazarlása elleni küzdelem, valamint a kemény fellépés a bűncselekmények számának visszaszorítása érdekében. Egyes különleges politikai lépései a régi, angol gentleman imázsát vetítik London első emberéről. Régi vágású úriemberként tűnhetett fel az újraválasztási kampány során azzal az elképzeléssel, amely szerint a tizenöt évesnél fiatalabb gyermekekkel egy három pontból álló, úgynevezett »előzékenységi fogadalmat« írat alá. Az ingyenes közlekedésben részesülők az esküvel többek között vállalják, hogy átadják helyüket az idősebb, terhes vagy fogyatékkal élő utasoknak. A fogadalmat megszegőket súlyos büntetéssel sújtanák: mindazoktól, akik két esetben nem tettek eleget kötelezettségüknek, megvonhatják utazási kedvezményüket.

Boris Johnson napjaink brit politikájában, megnyerő humorának is köszönhetően, az »egy a nép fiai közül«-típus megtestesítője, annak ellenére, hogy családja, valamint neveltetése első látásra nem ezt sugallná. Egy interjúban egyszemélyes olvasztótégelynek nevezte magát, nemesi származása mellett (nemesi vonalára utal teljes neve is: Alexander Boris de Pfeffel Johnson) felmenői között muszlim, zsidó és keresztény vonal is felfedezhető. Iskoláit a legkiválóbb intézményekben, köztük Oxfordban, végezte, ám tanulmányait követően mégsem a politika, hanem a média világát választotta, és 2001-es képviselői megbízatásáig különböző rangos médiumoknál töltött be pozíciókat mint újságíró. Képviselővé választását követően politikai karrierje meredeken ívelt felfelé, és a brit politikai élet egyik legsikeresebb szereplőjévé vált. Annak ellenére, hogy fénysebességgel száguldott a népszerűségi listák élére, és párton belüli megbecsültsége is egyre erősebb és stabilabb alapokra támaszkodott, meglepetésszerű döntés volt, hogy jelölteti magát London polgármesteri székébe, és győzelme talán még a jelölésnél is nagyobb döbbenetet okozott. Pozícióját tovább erősíti, hogy sikerét - az őt támogató, és győzelméhez hozzájáruló csapatot nem számítva - teljesen önerőből érte el, nem kell a kampány során őt támogatók igényeinek megfelelnie, nem tartozik senkinek sem szívességgel, így teljes egészében úgy munkálkodhat, ahogy neki tetszik.”