Ami a katonait illeti, a védelmi költségvetésünk az Orbán-kormány hatalomra kerülését követően tovább csökkent, jelenleg az éves GDP-nk 0,8 százalékát szánjuk honvédelemre. Romániában ez az arány 1,31 százalék, azaz – a GDP-különbséget figyelembe véve – abszolút értékben kétszer akkora a román honvédelmi ráfordítás, mint a magyar.
Magyarország GDP-je körülbelül évi 140 milliárd dollár évente, Romániáé 180 milliárd. Ráadásul a dolgok jelen állása szerint nem is mostanában aratunk végső diadalt a román gazdaság felett: míg az ortodox IMF-kormányzás alatt nyögő Románia GDP-je 1,2 százalékkal nőtt, addig a nemortodox, IMF-mentes, tündérmesés Magyarországé 1 százalékkal csökkent az elmúlt egy évben.
Miután majdnem minden külföldi partnerünkkel sikerült többé vagy kevésbé összeveszni az elmúlt években, Magyarország diplomáciai potenciálja sem valami acélos. Mücsoda, Kolozsvár kellene? Na és a különadók?! Így aztán – bár Victor Ponta kétségkívül komoly erőfeszítéseket tesz az esélyegyenlőség érdekében, – egy békés határrendezés keretében valamivel nagyobb esélyt látunk arra, hogy Békéscsaba és Gyula is megtérjen Románia kebelére, mint hogy Nagyváradot, vagy akár csak Borsot visszacsatolják.