„1956 októberének alighanem az egyik legutolsó eseménye 2012 júliusában történt meg: egy zárt ajtón keresztül szólt egymáshoz két aggastyán, egy – újabb! – végső üzenetet fogalmazó halálra ítélt forradalmár és az a hajdani ügyész, aki őt a bitóra próbálta juttatni. Számukra az ötvenhatos forradalom, illetve ellenforradalom még élő valóság, és ennélfogva élő valóság a mi számunkra is – akik most egy bizarr esemény szemlélői vagyunk. Mert az: bizarr, groteszk, szánalmas, torz. Nem az igazság apoteózisa, hanem egy hátborzongató szcéna. Egynapos bulvárizgalom. És nem vigasztal a tudat, hogy a történelem gyakran ilyen abszurd módon jeleníti meg önmagát. Vagy olyan drasztikus démonisággal, mint amire 2006 októbere emlékeztetett: a hatalomnak ez az akciója a történelem logikája szerint a Kádár-féle ellenforradalmi terror tovább élő folytonosságának megnyilvánulása.
Óvjon az ég attól, hogy valaki is félreértsen: Fónay Jenő bátyánk hősiességét és szenvedését és kitartását semmi nem teheti kérdésessé, még kétessé sem, még egy ilyen furcsa fintora sem az időnek. Ahogy nem lehet megbocsátani azoknak, bármiféle érvekkel hirdetik is önigazolásukat, akik a nemzet akaratát vérbe és könnybe és félszázados csöndbe fojtották.”