A természetfeletti darabkái

2012. augusztus 23. 11:09

Mindenki valamiféle belső hittel alkot, ez nem is különleges.

2012. augusztus 23. 11:09
Aknay János
Ars Sacra

„Mióta foglalkoztat művészként a szakralitás témája?

Úgy ’64 körül festettem magamról egy önarcképet, Szent Ivánként, ahol gombafejű szentet csináltam magamból. Benne volt a gimnáziumi művészettörténet tanulás élménye is, de a neveltetésem is tette – vannak előzményei tehát.

A Nagyapám halálakor tőle vettem búcsút azzal a képemmel, ahol fehéres térben egy fehéres fejfa áll. Ez a kép azóta a műtermemben áll, sokan mondják rá, »beérett, jól sikerült munka«. Pedig 18 évesen még nem is volt annyi a kezemben, de az élmény nagy hatással volt rám.

Ahogyan a Szentendrére való kiköltözésem is. Maga a város, és az atmoszféra, amit még a nagybányaiak, Vajda Lajos, Kornis Dezső, Barcsay Jenő ott hagytak. Megérintett és fogékony voltam arra a szakralitásra, ami kimondva, kimondatlanul ott volt a levegőben. A műveim nagy része ezzel együtt profán, világi módon szakrális, de hittel van festve. Nyilván mindenki valamiféle belső hittel alkot, ez nem is különleges.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!