A bonbonmártás olyan, mint a meditáció

„A Csokoládé című film mennyire befolyásolt abban, hogy a televíziós szakmával szakítva csokiboltot nyitottál, majd kitanultad a csokoládékészítést?

Szerettem a filmet, de nem ez volt a fő motiváció, hanem hogy valami másba fogjak. Hosszú évekig híradóztam, aztán kiszálltam a hírpiaci pörgésből, és az utolsó négy évben a XXI. Századnak dolgoztam az RTL Klubnál. Először egy teaboltot nyitottunk a férjemmel, de akkor még nem volt olyan kultúrája a teázásnak, mint amilyen ma kezd kialakulni, és mivel mindketten aktívan dolgoztunk, egy idő múlva bezártuk.

Melyik volt a nehezebb: bekerülni a televíziós szakmába vagy átkerülni a csokoládékészítők világába?

Az újságírás volt a nehezebb, mert több év és véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy Békéscsabáról Budapestre költözzek, és először a Tv3-hoz, majd az RTL Klubhoz kerüljek. A csokoládékészítéshez tanultam cukrásziskolában, és részt vettem Belgiumban egy csokoládékurzuson, emellett pedig körülbelül egy év gyakorlás kellett az előbb említett Charlie bácsival. Néha elkeseredtem, mert sokszor előfordult az elején, hogy hiába követtem az utasításokat, csak nem nézett ki úgy a csokoládé, vagy nem jött ki a formából. Ma van egy műhelyünk, ahol két cukrászlány segít nekem. Erre azért van szükség, mert ma már csak saját készítésű csokikat, bonbonokat árulunk.

Csak saját receptek alapján dolgoztok?

Igen, és kétféle receptem van. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyeket nem kell feltalálni – a mogyorós csokit például mindenki ismeri, a miénk pedig annyiban különbözik más kézműves mogyorós csokiktól, mint ahogy éttermenként eltérő a töltött káposzta íze. A receptek másik részét én találom ki, és a saját ízlésemet tükrözik. Például egyáltalán nem használok aromát és tartósítószert, így a gyömbéres-zöldcitromos trüffelemben friss gyömbér és zöldcitrom van, a belga sörös bonbonba tényleg barna Leffét töltünk, a kókuszosba pedig igazi kókusztejet.”