Balatonkenese-Szeged: strand nincs, kerítés van!

„Akkor, amikor országos tűzgyújtási tilalmat rendelnek el, amikor a szökőkutakban fürdőzést is elnézik, néhány óra alatt, előre kitervelten lezárni a Balaton partját az emberek elől, nos, ez főbenjáró bűn! Már pedig a helyi testület ezt követte el, pénzt, biztonsági őrt nem kímélve, – balesetveszélyre hivatkozva – egy kerítéssel kirekesztette lakosait és vendégeit onnan. Most hogy szabályszerű közelharc megy a kérdéses partszakaszért, utólag, elismerik, hogy hibáztak, de rendelkezést vissza nem vonnak, mert rendnek kell lennie a Balaton partján, ahol az év nagyobbik részében a kutya sem fürdik. Most lesz majd kerítés, azon kapu, egy bódé is gondolom, jegypénztárnak és a vízbe levezető lépcső, ami nem volt eddig, és nyitvatartási idő, és belépti díj. Utóbbi mértéke, úgy sejtem attól is függ, hogy a testület rövid, közép, vagy hosszú távon reméli megtérülni az összes engedélyt nyár végéig bizton megszerző beruházást, a strandnyitást.

Ja és majd elfeledtem ideírni: délután hattól reggelig nyitva lesz ám az elzárt szakasz, akkor, mint rég bárki szabadon sétálhat a korábbi sétányon, leülhet csak úgy a túlpartot a napnyugtát bámulni, térítésmentesen. Már csak azt kellene eldönteni, mint afféle fülemüle perben, hogy kié is ama túlpart látványa, nehogy Almádi bejelentse rá az igényt, mert ennyi erővel azért a látványért is pénzt lehetne kérni, napestig. Azon is el lehetne vitatkozni egy évekig tartó bírósági procedúra keretében, hogy a balatoni településenként kötelezően biztosított harminc százaléknyi szabad lejárású Balaton-part biztosított-e így a köznép számára.

Most Szegeden is, Kenesén is kerítés van, szabadstrand nincs: emitt egyelőre, amott már. A nyár meg olyan, nem vár, hamar elrohan, de abban a hamarban sok izzadság, strandtalanság és örömtelenség már most benne van: egy kerítésnyire a normálisnak tekinthető állapotoktól.”