„Mi tartott két évig a WPP-nek a Carnation felvásárlásában?
2010 nyarán Mark Read, a WPP második embere írt egy emailt, hogy ha már úgyis együtt dolgozunk jó néhány Procter & Gamble-márkán több országban is párhuzamosan, akkor iderepülne meglátogatni minket. Akkor még csak arról beszélgettünk, hogy milyen projektekben tudnánk együttműködni. Később a közös projektek száma megnőtt, Mark pedig egyre több eseményre hívott meg. Az érdeklődés kölcsönös volt, de nem siettettem semmit, tudtam, hogy a WPP lassú szervezet, viszont egyértelműen vásárolni akartak, hiszen ők jelentkeztek. Aztán 2011 áprilisában egy londoni meetingen a WPP Martin Sorrell utáni három legfontosabb emberének, Mark Readnek, Andrew Scottnak és Jon Millsnek már arról prezentáltam, hogy mennyi az annyi. Érdekes egyébként, amikor még 2009-ben egy WPP-ügynökség bejelentkezett értünk, az akkori prezentációban foglaltakat simán túlteljesítettük, így nem volt nehéz tárgyalni.
Melyik volt ez az ügynökség?
Nem mondhatom meg.
Szóval nem volt nehéz tárgyalni.
A számaink nagyon rendben voltak, egyszerre több lábon álltunk, és el tudtam mondani, hogy hol leszünk három év múlva. Ez pedig imponált nekik. A WPP-s auditor ittjártakor minden szekrény mögé benézett, szétszedett mindent, ez megvolt, az megvolt, NAV-vizsgálat [Nemzeti Adó- és Vámhivatal – A Szerk.] még nem, ajjaj, ez baj.
Ez inkább jó, nem?
Szerintem kifejezetten rossz. 2001 és 2004 között vasvillával pakoltam ki a cégből az összes olyan elemet, amely aggályos vagy átláthatatlan volt. Három-négy kft.-nk volt, borzalmas könyveléssel, hiányosságokkal, azt se tudtuk, ki csinálta őket, mindenhol teljes volt a káosz. Szóval vártam már a vizsgálatot, állítsák ki a bizonyítványt, hogy végre minden rendben van. Aztán idén februárban, miközben a szerződés aláírásának időpontja már többször is elhangzott, végre bejelentkeztek. A legjobbkor. Megkínoztak bennünket a másfél hónap alatt, de szép diplomát kaptunk. Egyébként el tudom képzelni, hogy a WPP küldte őket ránk. (nevet)