„A háttérhatalom, az ellenség, amellyel szemben honvédő háborúnkat vívjuk az utolsó töltényig, »nem egy könnyen megfogható valami« - ismeri be Kövér László. Az egy misztikus entitás, olyasmi, mint az Erő, vagy az Isten, ugyanakkor azt tudni lehet róla, hogy »elpusztítja a világot«, oly módon, hogy »kiszívja belőle az életerőt«. Ezernyi arca van, és természetesen emberfajú szolgái minden országban, automatikusan a háttérhatalom része mindenki, akinek bármi kifogása van a kormány ellen. Legfőbb képviselői nálunk a szocialisták és az elmúltnyolcév. (...)
És közvetlenül a politikába avatkozó tőke megfestése után a Közgépnek okozott erkölcsi károkról kezd beszélni. Szemrebbenés nélkül, mert nem is villan be neki semmi, eszébe sem jut, hogy ezeket legalább ne egyazon műsorban hányja egymásra. Ha a riporter helyén egy pszichiáter ülne, már vidáman lapozgatná a számlatömbjét az ígéretes kuncsaft láttán.
Az még nem volna nagy gond, hogy Kövér László megtébolyul, mert ki lehet várni, amíg egyszer alufóliasisakkal a fején megy be a parlamentbe, és akkor majd szépen elviszi a házőrség. De sajnos a házelnök nincs egyedül ezekkel az érdekes látomásokkal. Ez a magyar állam nagy, közös álma. Nincs más politikai filozófia, ami megmagyarázhatná a részeg tántorgást, csak ez a láthatatlan és megfoghatatlan ellenségkép, ahova bárki besorolható, ha nem tetszik neki a pofánk, és ezáltal erkölcsi kárt okoz a Közgépnek.”