Lex Jenci

„Tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim! Mint sajnos értesülhettek róla, a minap letelefonáltam a TF Tanulmányi Osztályára, hogy ugyan engedjék már államvizsgázni a Jencit, ne packázzanak vele.

Önök közül sokan ismerik a Jencit, és ha okos fiúnak nem is gondolják, azért abban nyilván egyetértünk, hogy jóravaló, rendes srác. Annyi igaz, hogy valami kreditekből vagy micsodákból nem volt neki annyi, amennyi kellett volna, na de élnie is kell annak a gyereknek valamikor, emiatt igazán nem foszthatják meg a diplomától. Hiszen a felsőoktatásban végrehajtott reform is azt szolgálja, hogy minél több magyar fiatal szerezhessen diplomát. Úgy vélem, furcsa lenne, ha ezt a nemzetstratégiai érdeket kicsinyes, a múltból megörökölt egyetemi házirendek kereszteznék.

Dr. Balsai István alkotmánybíró szavaival élve: az intézményeknek mindenkor figyelembe kell venni a jogalkotó szándékát. Mármost én magam is jogalkotó volnék, szándékom pedig az, hogy diplomája legyen a fiamnak. Joggal vártam el tehát, hogy az egyetem ennek megfelelően járjon el. Sajnálatos, hogy ehhez a jelek szerint át kellett hágniuk néhány alsóbbrendű szabályt, és ennek ürügyén felelőtlen tollforgató terroristákbotrányt igyekeztek csapni. Mint jogalkotó, ezt a kényelmetlen és fenyegető helyzetet igyekszem megoldani javaslataimmal. (...)

Kétségbe vonhatatlan tény, hogy a Jenci diplomája szorosan összefonódik a nemzeti érdekkel, ezért védelmében - a termőföldhöz hasonlóan - mindent meg kell tennünk. Mert lehet, hogy a Jenci nem egy észlény, de ha megkapta a papírt, akkor benyomjuk valami zsíros állásba, aztán saját cége lesz, állami megrendeléseket kaphat, és az ő gyerekeiből már lehet akár polgár is. A Jenci diplomája, tisztelt képviselőtársaim, a magyar középosztály megerősítésének eszköze.”