A Mefisztók korát éljük

„– Az ön neve az utóbbi időben két esemény kapcsán került a médiumokba: május elején napvilágra került, hogy az egri önkormányzat kulturális bizottságának ülésén »SZDSZ-es büdös zsidó«-nak nevezte önt a városi vagyonkezelő vezetője. Május 31-én pedig nyugdíjba helyezték eddigi munkahelyéről, a Szegedi Nemzeti Színházból. Lát a két esemény között összefüggést?

– Hamarabb lesz üldözési mániája az embernek, ha valóban üldözik. Nekem azonban nincs üldözési mániám, és nem is foglalkozom összeesküvés-elméletekkel. Ahhoz koherens ok-okozati rendszerek működésére lenne szükség – a mai Magyarországon pedig a koherens gondolkodás is kiment a divatból. Enélkül csak csúsztatások vannak. Ez egy csúszékony ország, ahol szinte önműködő mechanizmusként csúsznak össze a dolgok. Mivel gyűlölöm a csúsztatásokat, óvatosan kezelem azt is, ami velem történt. Úgy gondolom ugyanis, hogy ez nem az én történetem, hanem a mi történetünk. A hazánk története. Csak véletlen, hogy most éppen az én nevemhez kapcsolódik. Ez ma Magyarországon egy tünetcsoport, amelynek a lényege: elhatározás kérdése, hogy kiből lesz nemkívánatos személy. Következetes gondolkodás nélkül bárkiből lehet: ad abszurdum, persona non grata lehet akár az ebihal vagy az örvösmedve is.

– Mi lehet ennek az oka?

– Megítélésem szerint elképzelhetetlenül gyenge a honi közbeszéd, a közpolitika, a kulturális élet. A közhelyzet pocsék és silány – ezért szerintem a teljes politikai osztály felelős, oldalfüggetlenül. A politikusok körében általánossá vált a hülyeség és a tutyimutyiság, a rátartiság, a korrupció, a spekuláció, a hatalomvágy, a hatalom elvesztésétől való páni félelem, a hatalom megszerzése felett érzett ovis, kiscsoportos, homokozós öröm. Ez a társadalomban olyan jelenségeket generál, mint az általános rossz közérzet, a tömeges elszegényedés, a leszakadás, a balkanizálódás. Akiknek kellene, azok ezeket a jelenségeket gazdasági és politikai értelemben teljesen rosszuk ítélik meg, rosszul kezelik, és ennek eredményeként egyre rettenetesebb közállapotok jönnek létre.

– Ez hozza magával a rasszizmust, antiszemitizmust?

– Olyan történetek adódnak, amilyenek ebből a helyzetből következnek. Akár a Schweitzer József nyugalmazott főrabbi elleni utcai provokációt tekintjük, akár az én esetemet. Idestova hatvan éve szocializálódom egy »sármos« szalonantiszemitizmusra, de most fordult velem először elő, hogy politikai antiszemita jelenséggel találkoztam. Ennek a gyökere szerintem rém egyszerű. Itt mindig hajlamosabbak voltak az emberek nácibbak lenni a náciknál, kommunistábbak a kommunistáknál, jobboldalibbak a szélsőjobboldaliaknál. Mindezt pedig hajlamosak sokan olyan köntösbe burkolni, hogy ezt nem veszi észre senki, mi túljárunk a világ eszén. De ez nem így van. Megakadunk a világ torkán. Észreveszik, hogy itt nem urbanizáció folyik, hanem orbanizáció. Hogy az audietur et altera pars elvét itt úgy értelmezik, hogy hallgattassék el a másik párt. Ezt a folyamatot kutya kötelességünk megállítani, mert irtózatosan sokba kerül a hazának.”