Eljött a kiegyezés kora

„A magyar kormány előtt ismét történelmi feladat áll – ezúttal is a kiegyezésé. Annak megítélését, hogy a legutóbbi szabadságharc mennyire volt sikeres, rábízhatjuk a történetírókra, de fellendülést és gyarapodást most is csak a kiegyezés hozhat. A feladat pedig azért történelmi, mert nemcsak az ország lakosságát, de a fejlődési lehetőségeinket meghatározó külföldi partnerek többségét is meg kell nyernie a kormányzatnak tervei támogatásához. Azért is történelmi a feladat, mert nincs más választásunk: Magyarország nem találhatja meg a helyét a világban, nem őrizheti meg globális versenyképességét e kiegyezés nélkül. A létünk múlik a sikeres alkun.

Először azonban tudni kellene, miről is akarunk alkudni. A multinacionális cégek hazai leányvállalatainak felsővezetőit tömörítő Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) csütörtökön közzétett idei éves jelentése egy országstratégia felállítását szorgalmazta, s eljött az ideje annak, hogy megfogadjuk tanácsukat. A kapitalizmus »alapjainak lerakásán« már túljutottunk az utóbbi két évtizedben, most már illene tudatni az ország lakosságával, hogy milyen jövőt szán neki a politikai elit. Vagyis milyen országot szeretnénk felépíteni, hova szeretnénk eljutni a következő 10–15–20 évben. Olyan, politikai ciklusokon átívelő jövőkép felvázolására volna tehát szükség, amelyből kiderülhet: milyen is lesz a 21. század korszerű, versenyképes Magyarországa. Tessék világosan leírni, melyek azok a kitörési pontok, amelyekre reálisan rámozdulhat az ország, s ezek közül melyeket és milyen ütemezésben leszünk képesek a következő másfél–két évtizedben kiaknázni.

Ennek az országstratégiának két szempontból is óriási jelentősége lehet. Egyrészt gazdasági biztonságot hozhat, hiszen olyan irányokat szabhat meg, amelyekről nem lehet letérni. Az egy lépés előre, két lépés hátra című, kommunista párthagyományként ránk maradt kelet-európai tornagyakorlatokat minél gyorsabban el kellene felejteni, mert lehetetlenné teszik a piacgazdaság működését. Ha a befektetők világosan látják a célt és hozzá vezető utat, akkor nagyobb lendülettel és bizalommal választják majd Magyarországot. Márpedig nélkülük nem fogunk tudni boldogulni a jövőben sem, sőt egyre kevésbé. A másik tényező, ami miatt az országstratégia kihagyhatatlan lépés, az a hazai lakosság megnyerése. Ma ugyanis igen nehéz két értelmes érvet felsorakoztatni az itthon maradás mellett, ha gyermekeink külföldön szeretnék szerencséjüket megtalálni. Ha viszont lenne világos jövőképünk, legalább arra lehetne kapacitálni őket, hogy a külföldi csavargás után hazataláljanak, hiszen a szívük úgyis ide húzza őket.”