„Általánosságban minden nyomtatott, vagy online újság vezetői szívesen beszélnek hitelességről, átláthatóságról, de amikor saját belügyeikről van szó, valahogy hajlamosak megfeledkezni mindenről. Hihetünk-e fontos kérdésekben egy olyan kiadványnak, ami a minket is érintő, fontos változások okait nem köti az orrunkra?
Miért hagyta ott a Figyelőt az egy éve kinevezett főszerkesztő? (Mellesleg az egész Figyelő-ügyet máig homály fedi. Addig érthetó, hogy a Sanomának nem érte meg kiadni a hetilapot, de akkor miért buli ez az ismeretlenségből jött MediaCity kiadónak?) Illisz leléptetéséről szinte minden kiadvány az MTI színtelen-szagtalan közleménye alapján tudósít, a legtöbben még arra sem vették a fáradságot, hogy a címet átírják. (»Távozik«, olyan ez, mint a »nyugdíjba vonul«). Miért nem lehet megírni, hogy egy valakinek (»odafenn«) nem tetsző cikk miatt kellett mennie, vagyis kirúgták? Vagy ez csak aljas pletyka és valójában átcsábította a Heti Válasz Online? Vajon miért olyan szakemberre van szükségük, aki az Info Rádiótól a Zsaru Magazinig sokfelé dolgozott, de az online médiával még soha nem foglalkozott? (Ha meg valóban politikai okok miatt kellett »távoznia«, hogyhogy befogadta Heti Válasz?) (...)
Az étterem közepén elhelyezkedő látványkonyha egyszerre dekorációs elem és bizalomerősítő eszköz. A vendégek látják, hogy tiszta ruhába öltözött emberek a hűtőszekrényből elővett anyagokból, frissen készítik az ételeket. A közönség (benne a szakmai közönség is) valami ilyesmit várna el a médiától is. Megoldhatatlan?”