Azt mondani 2024-ben Magyarországon egy politikusnak, hogy bármi okból embereket lökne bele a Dunába, teljességgel elfogadhatatlan
Az ilyen kirohanásokat nem szabadna a közvéleménynek így elengednie a füle mellett.
Vajon tényleg a mindenkori vezetést kell hibáztatni saját életünk nehézségei miatt? Nem éppen a választók és véleményvezérek azok, akiknek messzebb kellene látni?
„A politikusnak épp a választások miatt alapvető érdeke javítani a társadalom helyzetén. Ha választások előtt elkezd pénzt osztani, akkor a tömegek újabb négy évet adnak neki. A választók jelentette korlátokon túl azonban a gazdasági realitásoknak is meg kellene felelnie, így választási helyzetben mindig a következő kérdéssel találja magát szembe: helyezzem előtérbe a társadalom rövidtávú érdekeit, ami egybeesik az újraválasztásom esélyeinek javításával, vagy a fenntartható gazdasági fejlődés mellett álljak ki és keressek más munkát? A politikus azonban nem egy elvont fogalom, hanem ugyanolyan ember, mint mindenki más, így feláldozza a gazdasági realitásokat a szavazatszerzés érdekében.
Tegyük fel magunknak a kérdést: vajon tényleg a mindenkori vezetést kell hibáztatni saját életünk nehézségei miatt? Nem éppen a választók és véleményvezérek azok, akiknek messzebb kellene látni? Minden politikus – pártpolitikai hovatartozás nélkül – meg fogja hozni az említett döntést, ha a társadalom és a véleményvezérek nem fejezik ki nemtetszésüket. Persze nehéz szót emelni a fenntarthatatlan adócsökkentés, vagy a szociális juttatások emelése ellen, hisz szükséges ehhez egyfajta bátorság, elhivatottság és nem utolsósorban józan érvelés.
Ha képesek lettünk volna messzebb tekinteni a jövő havi fizetésünknél, akkor már jóval korábban lebonthattuk volna a fenntarthatatlan jóléti államunkat és már rég kikerültünk volna a megszorítás-túlköltekezés egymást követő spiráljából. Ehelyett azonban még a következő generációk is az általunk felhalmozott államadósságot fogják törleszteni.”