Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
A háttérnélküli celebvilágot riasztónak és veszélyesnek tartom. A sztár szót is rosszul használjuk, mert ez nemcsak a hírnevet, hanem komoly belső tartalmat is kellene, hogy jelentsen. Interjú.
„- A kulturális változásokat Önök is megérzik...
- Az biztos, hogy a színházaknak egy picit nehezebb lett, de hisz az egész szakmánk az lett! Nagyon rosszul viselem azt az évek óta tartó folyamatot, ami a magyar kultúrában és médiában folyik. A háttérnélküli celebvilágot egyszerűen riasztónak és veszélyesnek tartom. Nem lehet mögöttes tartalom nélkül élni az életünket. Ezek a sztárocskák tiszavirág életűek. Bár ma már a sztár szót is rosszul használjuk, mert ez nemcsak a hírnevet, hanem komoly belső tartalmat is kellene, hogy jelentsen. Azok a szakemberek, akik erre a pályára tették fel az életüket, partvonalon kívülre kerültek. A színház menedék a színészek számára.
- De nem volt ez mindig így.
- Hála Istennek, én megéltem ennek a világnak a jó részét is. Amikor elvégeztem a főiskolát, a média használta a színészt a televízióban, a filmgyártásban, hiszen ez egy szakma. Ma már olyan emberek uralják a médiát, akiknek nem lenne szabad ott lenniük. Ez nemcsak azért baj, mert lenullázza a színész szakmáját, hanem azért is, mert abba senki nem akar belegondolni, hogy ezeknek komoly tragédia is lehet a vége. Öngyilkosság, depresszió, vagy olyan méltatlan helyzetbe kerülnek ezek az emberek, amit nem tudnak majd feldolgozni. Ez a társadalomra vonatkoztatva is hihetetlen veszélyes. Arról nem beszélve, hogy az, amit a mai műsorok közvetítenek, nem viszi jó irányba a mi és a gyerekeink gondolkodását sem. Ez mindenre kihat, így a színházra is.
- Ön szerint milyen képet festene ma egy Szomszédok epizód? Hogy látja most a kisemberek életét?
- Sokat változott a világ, de azért vannak előttünk pici csillagok, fénysugarak, amik mutatják, hogy nem vagyunk még veszve, igaz, erőteljesebben kellene ragyogniuk. Azt képzeltem, hogy határozottabb irány indul el a közmédiában, de ez nem történt meg. Drasztikusan kell változtatni. Picit azt érzem, hogy majmoljuk egymást, a közmédia bulvárosodik. Azzal én is egyet értek, hogy legyen többszínű a világunk, de hogy csak az a hír, amiben botrány van? Borzasztó, hogy nincs jó hír! Belegondoltam, hogy az utolsó három olimpiáról csak balhékkal jöttünk haza... Káosz, ami kialakult körülöttünk és nem akar oldódni. Tudom, hogy az emberekben van igény erre, hiszen látom, napi kapcsolatban vagyok velük.”