„Még korai lenne pezsgőt bontani a valutaalapos-uniós tárgyalások megkezdődésének hírére, hiszen ki tudja, hogy mennyi idő, míg végre megállapodunk a pénzügyi védőhálóról. De egy kis büszkeség azért már eltöltheti az embert. Minden botlás ellenére ugyanis Magyarország új kormánya úgy vívta meg a nagyságrendekkel befolyásosabb Európai Bizottság, Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Európai Központ Bank vezetőivel az ötoldalú csatát, hogy nem kapitulált. Ráadásul az egyetlen lehetséges szövetséges, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ebben a küzdelemben nem támogatta a kabinetet, hanem épp ellenkezőleg: itthonról szította az ellentéteket. Ennek ellenére a tárgyalások előtti időszak eredménye egy vállalható kompromisszum lett. (...)
Ha egy ügyben hajlandóságot mutatott a kormány arra, hogy engedjen, rögtön előkerült valami újabb kifogás. Ha ez a taktika megy tovább, továbbra is számíthatunk arra, hogy lesznek még ütközési pontok, főképp, hogy a kabinet is készített meglepetéseket az új munkavédelmi tervével. Az MNB pénzügyi műveleteire kiterjesztendő tranzakciós illeték komolyan akadályozhatja az alku létrejöttét. De kérdések merülhetnek fel a szociális és növekedési fordulatot megcélzó tízpontos kormányprogram tervezett fedezetének másik két eleménél is: az államkincstár megadóztatásával és a büdzsé-tartalékok egy részének »kölcsönvételével« kapcsolatban. A feladat adott, a kormánynak meg kell győznie partnereit arról, hogy tervei életképesek, vagy alternatív finanszírozási formát kell találnia.”