Félidőben

„Döntésünk szerint a 2025 és 2035 közötti időszakban kell elérnünk a felzárkózást, különben elakadunk. Nem a semmiből indulunk, ezért 20 évet adtunk magunknak a cél eléréséhez: 2030-ra szeretnénk elérni az akkori európai fejlettséget és életminőséget. (...)

A régi világ sem tétlen: eddig két nagy támadást védtünk ki. Az első támadás 2010 nyarától 2011 közepéig tartott, a második 2011 őszétől 2012 tavaszáig. Az elsőben úgy tűnt, a költségvetési hiányról, a bankadóról és a nemzetközi valutaalapról szól a csata. De nem. Arról szólt, hogy a hazai politika képes-e visszaszerezni a pénzvilágtól a nemzeti döntésekhez szükséges szabadságot. A másodikban úgy tűnt, a végtörlesztésről, a jegybanki függetlenségről és a demokráciáról szól a csata. De nem. Arról szólt, hogy a pénzvilág képes-e eltávolítani egy szabadon választott miniszterelnököt államcsőddel, bankpánikkal és politikai államcsínnyel. Sokak szerint az első csata volt a döntő, mások szerint a második. Egyetlen hadjárat volt ez, mint az 1914-1945 közötti hosszú brit-német világháború.

1940. május 10. után vagyunk: az ellenfél már nem győzhet, de még mi sem nyertük meg a szabadságharcot. Előttünk van még két nagy támadás. Mindig a következő csata a döntő.”

(A teljes írás a nyomtatott Heti Válaszban olvasható.)