Azért Gerőnek is van igazsága

„Nem vagyok történész, és Sándornak igaza lehet abban, hogy a zsidó származás és a népbiztosság kapcsolatát egy történészi munka széljegyzetében meg kell említeni, de az zavar, hogy még Sándor szerint is »tény« a zsidó származású népbiztosok magas száma.  Miféle tény? Mert egyáltalán ki számít »zsidó származásúnak«? Van valamiféle rendszer, amely szerint ezt eldöntik?

Például hogyan számolták ki, hogy a népbiztosok 60 vagy az esetleges 70-75 százaléka zsidó származású? Romsics (vagy valaki más) összeadta a népbiztosok és helyetteseik számát, majd leültek a kutatók, összedugták a fejüket, és egyenként megvizsgálták, hogy ki zsidó származású, és ki nem az, aztán tabulálták az eredményt.

Vegyük például Garbai Sándort, a Forradalmi Kormányzótanács elnökét. Református családban nőtt fel, első látásra nincsenek zsidó vallású felmenői, valószínűleg a »nem zsidó származású« rubrikába került. Landler Jenő népbiztos szülei zsidónak születtek, nincs hír arról, hogy gyakorolták-e a vallást, de Landler valószínűleg a zsidó származású megjelölést kapta. Viszont Kun Béla szülei még csak zsidók sem voltak! Csak a nagyszülei gyakorolták Mózes hitét. Lehet-e Kunt »zsidó származásúnak« titulálni a nagyszülők alapján? Nyilvánvalóan valamilyen tudományos kritériumra van szükség. Hol húzzuk meg a határt? Például hova kerülnek azok, akiknek a szülei kitértek? Mert akkor bizony Paskai László bíboros, a magyar katolikus egyház volt feje is ugyanúgy »zsidó származású«, mint Kun Béla. És mi van azokkal, akiket zsidó szülők adoptáltak, de kereszténynek születtek? Meglehet, hogy egyetlen zsidó nagyszülő is elegendő a zsidó származáshoz, elvégre a nürnbergi törvények szerint is úgy van az.”