A közmédia új arculata modoros és monoton

„Nézem az önök emblémáit működés – na, nem, inkább használat – közben. Ami nézőként a legsajnálatosabb észrevételem, hogy zavarók a képernyőn. Bántóan. Szúrják a szemet. Ami pedig a használatot illeti, na, az aztán az igazán érdekes. Az emblémák hol a bal, hol meg a jobb felső sarokban tűnnek fel, esetlegesen. Többnyire kilógnak a képmezőből, de – bizonyára a varietas delectat elv alapján – hol oldalra, hol felülre, és sosem azonos mértékben. Van persze olyan is, hogy pl. a Duna embléma véletlenül épp teljes egészében látható, nem vágja le a képszél sehol. Ha nem tudnám, hogy ez bizonyára szakszerű, precíz tervezés, profi arculati manuálé és végrehajtás eredménye, még könnyelműen azt gondolhatnám, hogy merő slendriánság, autodidakta munka.

Végtére is, pontosan annak a hétköznapi esetnek vagyunk tanúi, hölgyeim és uraim, mint amikor egy cég dekorációsa arculatot tervez. A pénzmegtakarítás szándéka – közmédiumokról lévén szó – különösképp dicséretes. De a gondolkodás-megtakarítás ténye összeférhetetlen az arculattervezés fogalmával! Másképp fogalmazva: nem mindegy, milyen értelemben olcsó egy szellemi teljesítmény. Pénzügyileg, vagy színvonalban. Előző üdvözlendő, utóbbi elfogadhatatlan.

Ezekkel a logónak nevezett ábrákkal az a gond, hogy gagyik. Sem gondolat, sem ötlet, sem alkotói érték, sem esztétikum nincs bennük. Még akkor sem, ha a vezérigazgató sok tiszteletet parancsoló, ködösítő hivatkozással (szegény Vitruvius!) próbálja meg eladni azokat. Én kreatívigazgatóként egy ilyen színvonalú munkát még április elsején is rossz néven vennék a munkatársaimtól.”