„A rendőrség a Terrorelhárítási Központ munkatársaival közösen előbb húsz évvel ezelőtti maffia leszámolások megrendelésével és végrehajtásával gyanúsított személyeket tartóztatott le. (...) Majd rekordgyorsasággal fogta el azt az elkövetőt, aki egy pécsi pszichológuslány megerőszakolásával és bestiális meggyilkolásával hívta ki maga ellen az ország gyűlöletét és megvetését.
Mondani sem kell, hogy a múltbéli és jelenkori bűnösök ártalmatlanítása mennyivel hatásosabb üzenet a rendre és biztonságra vágyó polgároknak, mint megannyi jogszabályi szigorítás, vagy a rendőrség hősies és áldozatos munkáját népszerűsítő televíziós szappanopera. A hétvégén történtek például alkalmasak a bűnüldöző szervek tekintélyének növelésére és az irányukban megcsappant bizalom helyreállítására. És valljuk meg nyíltan, erre múlhatatlan szükség mutatkozott.
A rendőrség presztízse a Gyurcsány-érában súlyosan erodálódott. A kívülállóban az a benyomás erősödhetett meg, hogy a politikai célból dróton rángatott rendvédelmi szervek morálisan talajukat veszítették, feladatuk teljesítésére alkalmatlanná váltak. Erre engedett következtetni a 2006. őszi eseménysor, az azonosítószám nélküli rohamcsapatok brutális akcióival. Erre utalt az a tehetetlenség is, amely a majd' egy évig elhúzódó, szisztematikus cigánygyilkosságokkal szemben megnyilvánult. Ezt a képet erősítette a rendőrpalota azóta is felderítetlen géppisztolyos megsorozása, s az örökösen hivatkozott terrorfenyegetettség. (...)
Kormányfőváltás kellett az állandósított terrorfenyegetettség hirtelen kimúlásához, az utcai felforgatócsoportok eltűnéséhez és a cigánygyilkosságok megállításához.”