A riói csőd

„Újra bebizonyosodott, hogy minden jó szándékú törekvés ellenére, az emberiség egyetlen sorsközösséggé válásának az esélyei a nullához konvergálnak. Az is kiderült, hogy nincs ma olyan elbeszélési mód sem, amely egyáltalán megteremthetné az alapvető feltételeit bármilyen értelmes párbeszédnek. A meghatározó nemzetállamok uralmi elitjei szánalmas foglyok.

Foglyai a világ folyamatait alapvetően meghatározó globális tőkestruktúráknak s az ezek által fenntartott hamis értelmezési kereteknek és fogalomkészleteknek. Miközben a »politikailag korrekt« beszédtér most is meghatározó fogalomként fogadja el a »fenntartható fejlődés« szép ideáját, képtelen elbeszélni, hogy ha egyszer a mai globális »szép új világ« lételméletileg maga a fenntarthatatlanság, akkor bármilyen nemes és helyénvaló szándékok is vezetik a jobbítani akarókat, ebből mindaddig nem lesz fenntarthatóság, amíg a fenntarthatatlanságban érdekelt üzleti körök ellenállását meg nem töri a világ. Márpedig ennek semmi nyoma vagy jele nincs és nem volt a mostani konferencián sem.

A legmulatságosabb talán az amerikai külügyminiszter mondata volt: »Az eredményesebb jövő csak karnyújtásnyira van, a jövő, ahol minden ember élvezheti a fenntartható fejlődés vívmányait, függetlenül attól, hogy ki hol él.« Hát igen! Mi is megkérdezhetnénk, hogy vajon a miniszter asszony hol él, amikor ilyen mondatokat fogalmaz meg. És lehet, hogy karnyújtásnyira van valami, de arról egészen biztosan tudni, hogy nem az »eredményesebb jövő«, bár azt nehéz lenne megmondani, hogy mi is pontosan.”