A közéletben egyik végletből a másikba esünk, az „aranyközép” a kivétel, sok a rögtönzés, a bizonytalan mozdulat, miközben valójában egy helyben állunk.
„Hol, hová tart ma Magyarország, Ady kompországa vagy Kodály hídországa vagyunk? Nem vagyunk kompország, mert habár névleg kikötöttünk, valójában mozdulatlanul állunk. Világkép, pillérek, iránytű az előző ciklusokhoz képest kétségtelenül létezik, koherens, átfogó, kiszámítható koncepciók, stratégiák azonban kevésbé. Nem vagyunk hídország sem, mert a roskadozó gazdasági-társadalmi pilléreinkre nem lehet hidat építeni, rendezetlen közös ügyeink, vitáink pedig szétfeszítik e pilléreket.
Hintaország vagyunk, mert a közéletben egyik végletből a másikba esünk, az »aranyközép« a kivétel, sok a rögtönzés, a bizonytalan mozdulat, miközben valójában egy helyben állunk. Habár a felszínen húsz éve sikerült leráznunk magunkról a keleti láncokat, az Európai Unió és a NATO tagjai lettünk, továbbra sem találjuk igazán a helyünket. Sem Magyarország, sem annak magát jobboldalinak valló politikai közössége. Az elmúlt húsz évben voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, kompország kikötött, lehorgonyzott valami mellett. Baloldalon sokan azt hitték, ez maga a cél, ez maga a Kánaán. Mindeközben a politikai spektrum másik végletében sokan egyre nagyobb meggyőződéssel vallják, hogy az országot az integrációval sokadszorra becsapták, elárulták. És a jobboldal meghatározó ereje, amelyet tíz éve egyszerűen csak Fidesznek keresztelhetünk? - Nos, e két véglet között azóta is vitatkozik magával, keresi helyét, mondandóját, céljait.
Miért? Mert a magyar politika racionalitása és a néppárti jelleg következményeként oly sok mindenkinek meg szeretne felelni. Mindezek közepette csak hosszútávú nemzetstratégiát nehéz építeni. Politikai narratívánk meghatározó dichotómiái továbbra is a népi-urbánus, kuruc-labanc, kozmopolita-nemzeti ellentétek. Mindeközben Nyugaton sokan még mindig nem értik, hogy Trianon máig velünk élő öröksége, a rendszerváltoztatás után kontraszelektív módon általuk támogatott politikák (a "washingtoni konszenzus", a nyugati európai PC-doktríner erőltetése, a kettős mérce alkalmazása) hazánkban nem a politikai-gazdasági konszenzus építést és a konszolidációt segíti elő, hanem az árkokat mélyíti kifelé és befelé egyaránt. De talán nem is volt rá a Fidesz részéről valódi szándék, erőfeszítés, stratégia, hogy ezen megpróbáljunk változtatni. Mert nem csak ők nem értenek minket, magyarokat, magyar jobboldalt, mi is talán egyre kevésbé értjük a körülöttünk lévő világot.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Az elemző kiemelte, hogy az újdonság varázsa elmúlt, most már a Tisza Párt vezérénél, majd hangsúlyozta, hogy ideje volna újítania.
Korábban kiderült, hogy több bíró is szerepel a Tisza Párt politikai aktivistái számára készült applikáció adatbázisában.
A miniszterelnök főtanácsadója rámutatott, a Tisza Brüsszel kérésének megfelelve leválna az olcsó energiáról, ezzel emelkednének a rezsidíjak, valamint adót kellene fizetni a kutyák és a macskák után.
Fodor Gábor az Indexnek arról is beszélt, hogy a választás kimenetelét nem a két, érzelmileg erősen motivált tábor dönti el, hanem az a köztes réteg, amely nem az „imádom–gyűlölöm” logika mentén hoz döntést.
Érdemes megjegyezni: a Magyar Társadalomkutató nevű intézet volt a 2022-es választás előtt a legpontosabb kutatóintézet.
A hírek szerint felbonthatják a szerződését.
„Karácsony közeledtével könnyű azt hinni, hogy egy kölyökkutya vagy kiscica a tökéletes meglepetés, de aztán jön a valóság” – fogalmazott Ovádi Péter.
