Sarkosan fogalmazva

„Szellemi kihívásokkal küzdenek, akik Horthy-restaurációtól tartanak, de azok is, akik azt hiszik, Kádár feltámasztásával minden problémánk megoldódnék. A fasisztázás és kommunistázás rögeszmés pótcselekvés, már ha elvi, politikai, történeti szemmel nézzük. Lényegében minden közösség (közönség) olyan kultuszt csinál, amilyet akar, nem kell a másként gondolkodók emlékezését megzavarni, ellentüntetni, üvöltözni, szobrokat leönteni, összefirkálni, emléktáblákat összetörni. Mindez Orbán Viktor interjújával kapcsolatban jutott eszembe, amelyet a Die Presse című osztrák lapnak adott. Érdemes teljes terjedelmében elolvasni, mert higgadt elemzés és program is egyben, hiába próbálkoznak, nem lehet belekötni, kiforgatni. A jelenlegi balfékek és ellensúlyok hiába nevezik magukat »demokratikus« ellenzéknek, és álmodoznak holmi olajfaszövetségről a »zsarnokság« ellen, inkább viccesek hirtelen támadt szociális érzékenységükkel és felelősségtudatukkal, csak rájuk kell nézni, kik ezek, és honnan jöttek, melyik kastélyból és bankból. A tréfás kedvű MSZP alternatív költségvetést kínál az országnak, tizenkét évük volt rá, hogy legalább egy olyan költségvetést állítsanak össze, amelyet nem adósságból finanszíroznak – nem sikerült. Sok ezermilliárd forint tűnt el balliberális kézen-közön, és minimum náci az, aki erre emlékezteti őket. Egyszerűbb volna a helyzet, ha legalább azok lennének, akiknek nevezik magukat (baloldaliak és liberálisok), vagy legalább kommunisták, de ilyesmiről szó sincs. Szegény hordószónokok ők, nem kell törődni velük, csak önmagukat képviselik és féltik, pedig ilyen szabadon ennyi ostobaságot még saját rendszerükben sem harsoghattak. (...)”