„Mind több fiatal nézi a kormányfőt értetlenül, ahogyan ő nézte valaha Brezsnyev főtitkár elvtársaknak osztogatott csókjait. Nézzük, ahogyan Orbán végleg elveszett, ahogy megszűnt européer, felelős politikusnak lenni: kormánya tagjainak egyike egy nyilas hamvaival bújócskázik, legfőbb szövetségese a románokkal veszekszik ugyanabban az ügyben, pártjának tagjai Horthy-reneszánszra bólogatnak, a KDNP elöljáróinak egyike megalkotja a három fiú egyenlő öt lánnyal egyenletet, ami cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a felvilágosodás mégsem olyan sikeres projekt, mint például a Közgép.
Egyszerűen nincs épeszű magyarázat Orbán időutazására, de annyi biztos, ma egy kosztümös filmben érezné magát a legjobban, ahol a huszárok csattogtatják a kardjukat, hatvanas veteránok sírnak egymás vállán, hogy tudniillik édes Erdély, és a fináléban Puskás Öcsi megcsinálja azt a visszahúzós cselt, majd a rövid fölsőbe zúdítja a labdát.
Pedig az ország eminens érdeke, hogy a kormányfő újra kapcsolatba kerüljön a realitásokkal, levegye Matolcsy Györgyről a varázslójelmezt, amit ráadott, s leszámoljon azzal a tervével, hogy kései nemzeti eposzt ír a magyarságnak.”